A metszetszemléletű feminista mesegyűjteményekről

„Az elmebaj határát csikorgásig súroló mesekönyv-ajánlóval rukkolt elő a jubileumi, 100. Karácsony Gergely-címlapinterjúval megjelenő Magyar Narancs. A magunk megszokott, normális – de legalábbis nem genderfluid – világát élők számára orrvéreztető nyitással indít a cikk: a csúnya mesei nemi sztereotípiákról és folklorisztikus abuzálásokról készített ugyanis videót az Amnesty! A leírás szerint – a videót nem mertük megnézni – a herceg megcsókolja az öntudatlan hercegnőt és utána benyúl a lábai közé. A MaNcs szerint ez azért teljesen logikus, mert például a Csipkrerózsika olasz verziójában is arra ébred 100 éves álmából, hogy gyermeke is van.

És akkor ezzel az utazási sebességgel fordul rá a korábban az egykori SZDSZ (mai nevén Momentum) üzenőfüzeteként működő lap a frissssssssen újszemléletű gyermekkönyv bemutatására:

1. Itt van például az első magyar nyelven megjelent »metszetszemléletű feminista mesegyűjtemény«. Ez hátrahagyja a „jól ismert, szexista magyar népmesei közeget” és végre látni engedi, „népi kultúránk milyen színes valójában”. Hát mit mondjunk, a józan eszűek számára valóban távol állnak a kanonizálódott karakterektől a könyvben szereplő »ördögöket ölő királylányok, nemváltoztató táltos nők és a férjüket kiszabadító, sárkányt legyőző öreg cigányasszonyok«. Az egyébként egy férfi (már ha ez a megjelelölés nem politikalag inkorrekt) által írt méltatás szerint ezen újragondolt figuráknak »külső szépsége nincs kiemelve, merő kíváncsiságból is világgá mehetnek, szabadon választhatnak társat és testük felett maguk rendelkeznek«. Bízunk benne, hogy Cseh Katka javaslatára került a sztoriba botmixeres planned parenthood klinika is. Egy szó mint száz, e kötetben »rang, vagyon, sőt még nem sem lehet akadály, de találunk olyan mesehőst is, aki nem akar párt. A gyűjteményben nincs helye annak a sztereotípiának, hogy a nőket, mint valami kincset, ki lehet érdemelni«. Olyan témák is szóba kerülnek, mint a genderfluiditás, azonban a méltatás szerint a »feminista szemlélet nem nyomja agyon a szövegeket«, ellenkezőleg: »a történetek magukkal ragadóak«.

2. Egy másik, svéd szerzőnő (persze Anna keresztnévvel futhatnak férfi meseírók is, bár nem tudjuk, hogy a »keresztnév« megjelölés nem sértő-e a szerzőre nézve, ha esetleg felekezeten kívüli) első könyve »szemtelen dekonstrukciója a mesei archetípusoknak«. A kötetnek bizonyára azért érdemes majd alaposabban is utánanézni, mert »négy kortárs feminista tündérmesét« tartalmaz. Ezért »üdítő válogatás mindazoknak, akik rosszul vannak a giccses hercegnői kézikönyvektől«. Az előbbi kötethez hasonlóan itt is találkozunk újhullámos hősökkel, mint egy, magát tábornoknak hívató hercegnő (beteg), egy fiú trónörökös, akinek a tündér megváltoztatja a nemét (nagyon beteg), valamint egy férfiruhában járó nagyvilági asszony, aki sosem akart férjhez menni (ezt viszont nem tudjuk, hogy sajnáljuk-e vagy sem). A könyv izgalmas befejezésével – tűkön ülünk! – pedig azt üzeni a szerző a MaNcs interpretációjában, hogy a lányok vegyék saját kezükbe sorsuk irányítását: »most azonnal hagyjátok abba a békák csókolgatását!«.

3. Egy harmadik, az előbbiekhez képest nem is annyira formabontó könyv rövid leírása után a szemléző-méltató konklúziót is von a mesekönyv-vásárláson törpölő szülőknek. Azt üzeni, ne féljenek: »attól, hogy eltűnik a szakadék a mese romantikus elképzelései és a mi hétköznapi valóságunk között, nem kell, hogy csalódást érezzünk (…) a lányok valójában megkönnyebülnek, ha a történetek nem nyomasztó, elavult ideálokat közvetítenek, hanem empátiát nyújtanak«.

Mi pedig legszívesebben Jeffrey A. Miles A hercegek és a kincs c. kötetét nyújtanánk át a MaNcs-nak, melyben a két snájdig herceg elindul megkeresni a kincset, de a végén rájönnek, hogy »a Föld legnagyobb kincse nem az, amit vártak«. Szemlézzék majd ezt is, egyszer csak tébolydában kötnek ki a sok hülyeségtől.

(Spoiler: a két herceg homoszexuális és utuk során rájönnek, hogy igazából ők egymás számára kincsek, ezért össze is házasodnak meg minden.)”