Alszunk a lelátón

„Egy éve még azt írtuk: vegyük komolyan a kormányfő tusnádfürdői bejelentkezését Közép-Kelet-Európa vezetésére, mert az törekvés a térség szupranacionalista magyar vezetésére. Ha a jobboldali magyar kormányzat a nacionalizmust választotta nemzetet összetartó és saját hatalmát megalapozó kovásznak a nacionalizmust kioltó egységes Európa helyett, akkor csak szítja a tüzet, amelynek apró lángjait látjuk a stadionokban. Ezek a lángok Európában életveszélyesek, a magyar nacionalista bármikor ölre mehet a szlovák, az ukrán, a szerb, a horvát nacionalistával.

A kormányfő pedig rátesz egy lapáttal. A hét végén az ország házában, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének (KÉSZ) XII. kongresszusán – mit keresett a Házban a KÉSZ? – azt lihegte: »Ne féljünk kimondani: Magyarország a hegyen épült város... Nőjünk fel ehhez a küldetéshez, teremtsük meg magunknak, és mutassuk meg a világnak, milyen is az igazi, mély és magasabb rendű élet, amelyet a keresztény szabadság eszményére építettünk... Magyarországon létrejött egy új állam- és politikaelméleti modell, egy sajátos kereszténydemokrata állam«, amely Európának is minta lehet. A magyar felsőbbrendűség meghirdetésén túl mi bármilyen értelmet nem találunk ezekben a mondatokban. Kiépült ugyan itt egy rendszer, amely mint állam a közjót nem szolgálja, viszont céljai és módszerei emlékeztetnek a XX. század autoriter és brutális diktatúráira.

De hogy a futballnál maradjunk, azt a nacionalista ragyogás legegyszerűbb eszközének szemelte ki a hatalom. Igaz, eddig kevés sikerrel. Nem önmagában a stadionok szaporodásával van bajunk, hanem azzal a rendszerrel, ami a stadionokban, a NER részeként kiépült. Miközben a társadalom mélye azon dübörög, miért keresnek havonta milliókat olyanok, akiknek kevés közük van a játékhoz, voltaképpen azon dühöngenek, hogy a focipályán nem tudják kiélni saját nemzeti érzelmeiket. Azon nem dühöng senki, hogyan bújik el a futballisták mögé egy szervezet – a játékosmegfigyelőktől az edzőkig –, amelynek tagjai remekül megélnek a semmiből. S ez maga is az »új politikai modell« része.

Alszunk a pályán, de alszunk a lelátón is. Ebben a nacionalista álomban üvöltözzük, hogy a szlovákoknak nincs hazájuk. Nekünk vajon van?”