Az LMP és a nép

„»Települések százaira megyünk el, hogy kérdezzünk, beszélgessünk, tanuljunk, tapasztaljunk […], közvetlenül gyűjtünk információkat az emberektől, a magyar valóságról.«

Fantasztikus. Ámbár a párt életében volt már ilyen kijárós időszak. Igaz, akkor nem az emberek megismerése, inkább a bosszantása volt a cél. Emlékszünk, az első években alig akadt aluljáró, nagyvárosi köztér, ahol ne fordult volna meg néhány harsány, molinós, transzparenseket szorongató LMP-aktivista cintányérral, kereplővel, harsonával. Rabláncot, konfettit, pánsípot, effélét használtak. Aztán szép lassan lecsengett a lebilincselős módi. A megfáradt közönség körberöhögte az erőlködő aktivistákat: nem baj, majd megkomolyodnak vagy fölfedezi őket a nagycirkusz.

Keresztes László Lóránt mostani megvilágosodása azért is érdekes, mert a tavaszi választások előtt ugyanő még ekképp nyilatkozott: »Óriási lehetőséget látok az LMP–Jobbik együttműködésben, és ebbe bevonnám a Momentumot is, ha világosabban látunk velük kapcsolatban. […] Az LMP az a legaktívabb, legfelkészültebb és létszámarányosan a legtöbb munkát elvégző párt, amely megvalósította a valódi népképviseletet.«”