Örvénylés

„Az elmúlt évtized során kialakuló helyzet minden eddiginél komplexebb, bonyolultabb globális birodalmi konfliktuszónává teszi Európát, különösen annak keleti felét. Térségünknek, és benne Magyarországnak jelenleg öt birodalom hatalmi törekvéseinek egyre zavarosabb örvényei között kellene valahogy életben maradnia. A birodalmi hierarchia »csúcsragadozója« most is a globális pénzhatalmi szuperstruktúra, amely az utóbbi évszázad során Amerikát »használja« világbirodalomként, de már elkezdődött annak agóniája és így a szuperstruktúrát megjelenítő birodalom, illetve a birodalmi uralmi csoportok egyre hisztérikusabbak és kiszámíthatatlanabbak.

Az unió uralmi elitjei, benne az Európai Néppártot megtestesítő reprezentánsokkal e globális szuperstruktúra „kihelyezett részlegeként” tételezve önmagukat cinikus kollaboránsként az értelmi és erkölcsi lezüllés olyan szintjén vannak, hogy képtelenek a helyzet elemi szintű értelmezésére is. És végül, de nem utolsó sorban egyre erőteljesebben jelen van a térségben egy eddig itt értelmezhetetlen globális birodalmi szereplő, Kína, valamint az eurázsiai pozícióit történelmileg újraértelmezni kívánó orosz birodalom. Egyre nyilvánvalóbb, hogy Orbán Viktor jelenleg az egyetlen olyan, globálisan is egyre inkább felértékelődő szereplője ennek az egyre vészjóslóbb örvénylésnek, akinek van, vagy legalábbis felépülőben van egy olyan elbeszélési módja, amely mind a helyzet értelmezésére, mind annak kezelésére kínálna esélyt. Az EP-választások tétje, hogy ez a narratíva képes-e olyan áttörést hozni, amely az unió uralmi rendjének, és uralmi reprezentánsainak radikális megváltozásával járna. Kilépni nem nekünk magyaroknak kellene tehát, hanem annak a lejtő legaljára került kollaboráns uralmi csoportnak, amely Európára hivatkozva földrészünk felszámolásában segédkezik.”