Pozsonyból üzenjük

„Milyen lesz Európa a májusi EP-választások után? Mekkora szava van a V4-eknek az unió jövőjéről szóló vitában? Ezek a kérdések is előkerültek a tegnapi Németország–V4 csúcstalálkozón Pozsonyban.

A migráció megfékezésére irányuló közös marokkói missziót leszámítva nem voltak sorsdöntő bejelentések a tanácskozás után, nem véletlenül. Orbán Viktor közös sajtótájékoztatójukon azt mondta, minden fontos döntéssel meg kell várni a májusi választást. Azt ugyan még nem tudjuk – folytatta –, hogy milyen lesz az Európai Unió utána, de az biztos, hogy »nem olyan lesz, mint amilyen eddig volt«.

A kormányfő nem először beszélt arról, hogy az Európa jövőjére nézve meghatározó döntéseket már nem annak a brüsszeli garnitúrának kell meghoznia, amelyet még a 2015-ös migrációs válság előtt választottak meg. A jelenlegi, meglehetősen agresszív bevándorláspárti többséggel bíró Európai Parlament egy korábbi Európa, egy korábbi választói vélemény leképeződése. Ugyanis 2014-ben még nem tudhatták az európai választók, miként szerepel majd le Brüsszel a migrációs válság kezelésében, miként sopánkodnak majd jól fizető székekbe beszavazott vagy kinevezett politikusaik a sokadik véres terrortámadás után, nem is beszélve arról, hogyan mocskolnak majd mindenkit, aki nyíltan mer beszélni az illegális migráció és a terrorizmus kapcsolatáról. Ennek fényében az a legkevesebb, hogy legalább a bevándorlás ügyében a mostani – Orbán Viktor szavaival élve – »kifutó modell« már nem hoz a jövőnket meghatározó döntéseket. Az erőviszonyok jelentősen átalakultak az elmúlt öt évben, a pálya széléről több helyen is kormányra kerültek a bevándorlásellenes erők, és ahol még mindig megpróbálják kirekeszteni őket, ott is meghatározzák a közbeszédet, és nyomást helyeznek a hagyományos pártokra.

A visegrádi országok helyzetét illetően is világosan fogalmazott a magyar kormányfő: »Európa magját azok az országok adják, amelyek teljesítményükkel kiemelkednek. Ha megnézzük az adósságot, a hiányt, az exportot, a munkanélküliséget, a bankrendszert meg a strukturális reformokat, akkor itt Európa magállamai vannak jelen, hiszen a V4-ek, különösen Németországgal együttműködve jelentik ma az európai gazdaság növekedési motorját«. Szemben Angela Merkel kancellárral, aki pártja sorozatos választási kudarcai után kénytelen volt a fokozatos visszavonulás útjára lépni, a visegrádi négyek a legerősebb, unión belüli szövetséget alkotják. A közös érdekérvényesítésben, együttműködésben még bőven vannak kiaknázatlan lehetőségek, nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyivel hatékonyabban érhetjük el közös céljainkat, ha együtt lépünk fel. Nem véletlen, hogy egymást érik a szövetség megtörésére irányuló külső erőfeszítések. Ausztria előző kormányának szociáldemokrata fele az akkor szintén baloldali vezetésű cseheket és szlovákokat próbálta kiszakítani egy másik együttműködésbe, de Berlin, Brüsszel és Párizs is dolgozik a megosztásunkon.”