Mesehősök a nemzeti egységért

„Közhely, hogy világszerte válság van. Technológiai válság, ökológiai válság, a fogyasztói és termelői életmód válsága, a politikai elitek válságai halmozódnak egymásra. Egyre nehezebb a társadalmaknak fogódzót találni a világban. Ugyanakkor az ideológiai ellentétek is szélsőségesen kiéleződnek. Minden eddig biztos pont megingott. Kérdés, hogy mi tartja majd össze az európai társadalmakat.

Nos, bármilyen szomorú, a politika egyre kevésbé tölti be ezt a szerepet. A politikusok maguk is vért izzadnak, mert alkalmazkodniuk kell az új világhoz. A hagyományos ideológiák is válsággal küszködnek, miközben a lokális érdekek és a politika felhőrégiója egyre távolabb kerülnek egymástól. A társadalmak ugyanakkor úgy vannak megalkotva, hogy igénylik az összetartozás-tudat megerősítését. Nem lehet örökké háborúzni, konfliktusban élni, ahogyan azt némely politikus, sőt állami vezető hirdeti. A harc, a verseny mellett a békés együttműködés, együttélés is a társadalmak életének szerves eleme.

Ebben a helyzetben a kultúra jelenthet kapaszkodót. Nemcsak az évezredes tudásanyag, amely a népi kultúrában összegeződik, hanem a magas kultúra és a kettő határvidékén kifejlődött sajátos populáris kultúra is. Az elmúlt időben többen javasolták – köztük Csunderlik Péter történész –, hogy több irodalmi és mesehős szobrára lenne szükség. Ezeknek az előnye, hogy – ellentétben az egykor élt, valóságos személyekkel – nem alkalmasak politikai és pártviták felszítására. A politikusok szobrai szükségszerűen konfliktust generálnak, ezáltal messzebb visznek az eszmei, politikai és pártkülönbségeken felülemelkedő társadalmi kohéziótól. Ezek a szobrok arra helyezik a hangsúlyt, ami szétválaszt. 

Természetesen a szétválasztás – a különböző értékrend és világlátás alapján – legitim. De ugyanolyan legitim az a szándék, hogy a különböző értékrendet valló táborok legalább időnként megtalálják a közös pontot, ami összeköti őket, másképp a politikai ellentétek megsemmisítik a közösségi összetartozás alapját. Szükséges, hogy legyenek olyan pontjai az életnek, amelynél a különböző világlátású emberek találkoznak, érintkeznek egymással. Ha két út egymással párhuzamosan halad, nem árt, ha öt-hat tér akad, ahol az utak összefuthatnak, és bárki szabadon megállhat nézelődni, eszmét cserélni.

Minél erősebb az összetartozás értéke egy társadalomban, az adott társadalom annál inkább ápolja az irodalmi hőseinek emlékét. Svédországban például 2007 óta szobor hirdeti Nils Holgersson emlékét. Selma Lagerlöf svéd regényíró leghíresebb hőse alighanem Nils Holgersson, az elvarázsolt kisfiú, aki Márton, a házilúd hátán utazik a vadludakkal Lappföldre. Az eredetileg játékos – ma azt mondanánk: alternatív – pedagógiai könyvnek indult Nils Holgersson csodálatos utazása a vadludakkal megismertette a század eleji svéd iskolásokat hazájuk földrajzával, állatvilágával és mondáival. A manóvá varázsolt kisfiú utazásának történetét az 1980-as években svéd-csehszlovák-japán rajzfilmsorozat tette ismertté világszerte. Gyermekek milliói izgulhatták 51 részen keresztül Nils, Márton és Pocok, az aranyhörcsög kalandjait. ”