Józsefvárosi időközi: az „egyindulós” modell a siker szükséges, de nem elégséges feltétele

„Az »egyindulós« modell a siker egyik előfeltétele, ugyanakkor nem elégséges feltétel a győzelemhez vagy a verseny szorossá tételéhez.

Mindenképpen politikai innovációnak bizonyult, hogy a pártok képesek voltak egyetlen jelölt mögé beállni, akinek eredménye abban a tekintetben figyelemre méltó, hogy ismert szakmai életpályája ellenére, mint politikai aktor, közvetlenül csak a választás előtt »érkezett meg« a kerületbe.

Önmagában a hódmezővásárhelyi modell sem bizonyulhat univerzálisnak, jelen esetben a Fidesz-KDNP által »jól megdolgozott« kerületről van szó, számos dolog együtt állása kell a sikerhez.

Az alacsony részvételhez hozzájárulhatott az is, hogy az ellenzéki szavazók április 8-a után a politikai traumatizáltság állapotában vannak, azaz a harmadik kétharmados vereség után nem érezhettek elég motivációt a részvételt illetően egy olyan választás alkalmával, amely esetén egyébként is kevés esély mutatkozik a győzelemre.

Fennállhat egy olyan további szempont is, mely szerint a Kocsis-éra teljesítményének elismerése szélesebb körű, így szemben az országgyűlési választással, amelyben a helyi ügyek kevéssé játszanak, a konkrét kerületet illetően nem beszélhetünk »antiorbánista« és Kocsis-ellenes hangulatról.

Ezt erősíti az is, hogy a 2014-ben az országgyűlési választás szoros eredménye ellenére az önkormányzati választáson sima, egyéni Fidesz-győzelmek születtek – széttagolt ellenzékiség árnyékában –, ami tehát lehet annak jele, hogy a kerület (fejlesztési) iránya széles körben elfogadott a kerületi lakosok körében.”