A hús és a sérelem piaca

„Ha emberi nőstény vagy hím párosodni kíván, szexuális javaival kétféle tőzsdén kereskedhet. Egyik a húspiac, ahol a szex mennyisége és változatossága szabályozza a részvények árfolyamát. A másik tőzsde a metoo-piac – itt a szex sokkal kevésbé gyakori és változatos, a részvények értékét a frusztráció, a sérelmek és az áldozati pózok dinamikája mozgatja.

Ha súlyosabb személyiségzavar nélkül érjük el a tinédzserkort, tőkénkkel mindkét piacon érdekeltek lehetünk. Ha egyik tőzsdén veszteség mutatkozik, a másik piacon a részvények árfolyama törvényszerűen emelkedni kezd. A befektető húspiaci értékpapírjainak viszonylagos csúcspontján találkozik egy megfelelő társsal, akivel szerencsés esetben már az utódokba ruháznak be, nem pedig önmaguk változatos szexuális életébe. Felnőnek, és egyre ritkábban vizsgálják a hús meg az önsajnálat aktuális árfolyamait. Elvileg ez a boldog és teljes élet útja.

Sajnos időközben kiderült, hogy ezek a tőzsdék sem működnek hibátlanul: a posztmodern kor kihívásai piaci zavarok tömegét okozzák. A húspiacot meghekkelte a divatipar, a testképzavar, a fiatalság, a makulátlan test és a bársonyosan feszes bőr. Nők milliói élik le úgy a húszas és harmincas éveiket, hogy egyetlen percre sem lépnek ki a gyermekkorukban elsajátított hercegkisasszony szerepből. A fiatalság és a hibátlan külső olyan fegyverek, amelyek még a 87 évesen harmadik feleségét fogyasztó Soros Gyuri bácsit is térdre kényszerítik. Tamiko Bolton Gyuri bácsinál negyvenegy évvel fiatalabb, miközben további húszat letagadhatna – bár így is idősebb volna, mint Gyuri bácsi előző barátnője, a 22 éves brazil szappanoperasztár. Persze nemcsak a nőket végtelenül tisztelő milliárdos kecskék nyalják meg a sót, hanem az olyan illiberális vénemberek is, mint Vajna papa, aki azzal tölti öreg napjait, hogy a magyar celebvilág színét-virágát tunkolja.

A huszonegyedik században tömegek élnek úgy, hogy húspiaci részvényeik árfolyama nem tud leesni. A gazdagok és szépek alig tapasztalják meg a párkapcsolati küzdelem negatívumait, miközben soha nem válnak érdekeltekké az elköteleződésben. Ha vállalnak is házasságot, annak szellemisége mindig az, hogy együtt a jóban, külön a rosszban. Ha vállalnak is gyereket, azt a bébiszitter és a magániskola neveli. Ez az elit nem tud felnőni, nem képes érett személyiséget növeszteni, mert tagjainak életéből hiányoznak a traumák, soha nem érte őket visszautasítás, és sejtelmük sincs, mi fán terem a valódi intimitás. Gyermekek az édességboltban, akik ugyanolyan mohón zabálják fel egymást, mint az elszabadult kölykök a csokoládét – a széles tömegek számára pedig az ő életük a példa: a tökéletes, hőn áhított mesevilág.

A libikóka túlsó végén frusztrált százmilliók tengetik életüket – nekik sem társ, sem szex nem jut. Talán mert a reklámok és a pornó finnyássá tették őket, és akit megkapnának, az nem elég jó? Vagy mert olyan hátrányokkal születtek, esetleg olyan hátrányokat szereztek, amelyek kizárják őket a húspiacról? Mindegy is: épp annyira nem tudnak felnőni, mint a hercegkisasszonyok. Sérelmeik feldolgozhatatlanok, az intimitás hiánya kegyetlenül rombolja moráljukat. Ami amott féktelen hedonizmus, az emitt frusztráció és gyűlölet – olyannyira, hogy köreikben már megjelent a nőgyűlölő terrorizmus: legutóbb Kanadában, a feminista paradicsomban gyilkolt az „incel forradalom”, tíz emberrel végzett az elkövető, aki nem jutott szexhez. Nem kezdett el gyúrni, nem kezdett el tanulni, vagy akár csak egy picit többet dolgozni, hogy befizessen egy prostituálthoz – hanem gyilkolt, mert neki ez jár. Inkább megölt tíz embert, hogy változtasson ezen a gonosz világon ahelyett, hogy magát próbálta volna rendbe rakni. A nemi hadszíntér szemközti oldalán a harmadik hullámos feminizmus hívei állnak. Ezt a szubkultúrát a szőrös, macskás nők önsajnálata táplálja, miközben a megtermelt hasznot kifogástalan szépségű politikus és cégvezető csajok fölözik le.

A harmadik hullámos feminizmus újra meghekkelte a szexuális részvénykereskedelmet. Ma már elterjedt stratégia, hogy az ember lánya egyszerre a húspiac csúcsragadozója és a metoo-kereskedelem csúcsáldozata. Választott ellenfele az építkezésen füttyögő, primitív, csúnya és öreg melós, aki nem jegyez már a húspiacon, mert kiöregedett a versenyből, de az áldozati piacon sem, hisz annak még a létezéséről sem tud. Egyedüli részvénye a »minden nő k….« bölcsessége. A tökéletessé műtött testű milliárdos cégvezetőnő ezzel a szerencsétlennel vívja kulturális háborúját, mondván, hogy a füttyögő, sörszagú melós elnyomja őt.

A jövőt uraló nők tömegei egyszerre forgatják tőkéjüket a húspiacon és az áldozati expón, mindig az épp emelkedő értékpapírt lobogtatva. A jövőben érvényesülni vágyó férfiak egyik tőzsdén sem jegyeznek többé részvényt, továbbá igyekeznek önmagukat minél inkább a húskereskedelem, és minél kevésbé a metoo-piac árucikkeivé tenni. A jövő nemi árutőzsdéin nők kereskednek férfiakkal: míg a nők szexuális és áldozati portfólióikat fejlesztik, a férfiak egyetlen fennmaradó törekvése, hogy az előbbiekbe bekerüljenek, és az utóbbiakból kimaradjanak.”