Anyád Napja

„Vagyis igaz a lapos közhely: lehet építeni a jobbik és a rosszabbik énünkre is. Mi kedveskedünk Anyák napján, és mi káromoljuk egymást a sok »Anyád napján«. Most olyan rezsimben élünk, ami tudva, tudatlan, de az utóbbiban érdekelt. Kiszelly Zoltán találóan írta: az ilyen típusú rendszerek akkor sikeresek, ha képesek átformálni a közgondolkodást. Konfliktusokra és folyamatosan fenntartott ellenségképre van szükségük, hogy magukat tüntethessék fel vezérnek és védelmezőnek, akik nélkül szétesne a közösség. A Fidesz vezetői sokat és komolyan tanultak mintaadó ideológusuktól, Carl Schmittől, aki szerint a politika lényege a »barát” és »ellenség« megkülönböztetése. A hatalom azé, aki megjelöli, ki az ellenség. Orbán már 1997-ben az akkori kormány »idegenszívűségéről” beszélt. Húsz éve ezt az ötletet variálja. Az ellenség idegen. Az idegen ellenség. Ha magyar, akkor is idegen. Bayer Zsolt – erre tartják - mindezt készségesen indulatrohamokkal tuningolja: »A magyar emberek nem megosztottak, hiszen a magyar emberek teljes egyetértésben állnak ki Orbán Viktor, a Fidesz és Magyarország mellett. A többi haszontalan sejthalmaznak nem sok köze van a magyarokhoz és az emberi fajhoz.« Már sokszor elmondtuk, hogy ezek szerint az ország fele ellenség. Pontosabban nem az ország fele, hiszen ők nem is tartoznak az országhoz. Idegenek. A migráns csak hasznos jelkép. A mindenkori »idegen« szemléletes jelképe. A magyar származású Soros kipécézése többek között arra való, hogy megmutassák: idegen, vagyis ellenség a magukat magyarnak vallók között is lehet. A szomszéd is lehet ellenség. Vagy legalábbis kém, áruló, dezertőr, aki nem áll be a hadrendbe. A katonaszökevény pedig a háborúkban felkoncoltatik.

A háború megideologizálja, hogy miért nincs idő másra. Nem panaszkodhatsz a rossz kosztra, de még az ellátmány megdézsmálóit sem most kell felelősségre vonni, hiszen háború van. Az ellenséget utáld, ne a tisztjeid, ne nagyon ugrálj a lövészárokban. Németh Szilárd leiskolázza az óvatosan kritizáló fideszes értelmiséget: nem látják, hogy Soros fia éppen a kormányt támadja? Ha fölös indulat bánt, anyázd őt! A feszültséget retorikai eszközök és a megosztó társadalmi folyamatok egyaránt táplálják. A miniszterelnök megbiztatja az őcsényieket: jól tették, hogy rátámadtak a kormánya által hivatalosan oltalmazottakat nyaraltató panziósra. Újabban a civil szervezetekre telefonálókat uszítanak: ne merjék megrontani a gyerekeket azzal, hogy elmossák a fiúk és lányok közti különbséget. Ha a migránsvád kifúj, jön a gendervád, ahogy a muszlim horda feltartóztatásának célját felváltja az új hazafias feladat: mi szüljük tele a Kárpát-medencét a bevándorlók helyett. Hogy ez Szvatopluknak nem jutott eszébe!

Egy ennyire megosztott, gazdaságilag-társadalmilag szétszakadt országban teremnek konfliktusok maguktól is. Két nemzetközi felmérés is azt mutatja: az Unióban nálunk vallanak a legtöbben a nagy jövedelmi különbségek okozta feszültségekről. Hát persze, hogy anyázunk.

Egyébként egy cikkben azt olvastam, Anyák napjára legszebb az »élményalapú ajándék«, pl. a mamával »járjatok egyet a közeli erdőben«. Ismerős lesz a program. Már bevittek minket párszor az erdőbe a gyűlöletlózungokkal is.”