Legyetek polgárok!

„Tisztázzunk valamit Karácsony Gergő kapcsán: emberileg kedvelem a srácot, évfolyamtársak voltunk a Károli Gáspár Református Egyetemen, ahol jó személyes kapcsolat volt köztünk. Később is egymás mellé sodort minket az élet: az LMP alakulásánál mindketten jelen voltunk. Emlékszem, a 2010-es kampány finisében a nappalimban ült, és azt mondta, igaz, hogy ott a neve a listán, de eszében sincs politikusnak állni – ha bejut a párt, ő nem ül be a Parlamentbe. Aztán csak beült. Az elvtársaival hamarosan létrehoztak egy új SZDSZ-t az LMP-n belül, és szétszakították a pártot, mert nem bírták elviselni, hogy az LMP nagyobb része nem akar összefogni Gyurcsánnyal. Megkapta cserébe Zugló polgármesteri székét.

Sokáig szurkoltam neki, mert úgy gondoltam, hogy az a stílus, az a konszenzuskeresés és nyitottság, amit a médiában eladni próbál, akár arra is alkalmassá teheti, hogy egy nap kihívja Tarlós Istvánt, és Budapest főpolgármestere legyen. Nem törtem pálcát a megalkuvásai fölött, mert a politika olyan szakma, ahol rugalmasnak kell lenni. Mérsékelt, centrista közéleti szereplőnek tűnt, olyannak, aki képviselheti a fővárost és a fővárosiakat. Úgy éreztem, hogy az általa hordozott politikai kultúra fontos érték és nagy hiánycikk.

Aztán mindezt odadobta az országos politikának. Már a Párbeszéd miniszterelnök-jelöltjeként alapjövedelemmel kampányolt, lelkesen támogatta Botka László aljas, bujtogató kampányát, mely szerint »Fizessenek a gazdagok!« Végül keblére ölelte az egész szennyes utódpártot, szociális hazugságokat és uszító szlogeneket mantráz együtt azokkal a korrupt gazemberekkel, akik Gyurcsány oldalán egyszer már a szakadék szélére vitték az országot. Nem mellesleg: ezzel a mozdulattal hátba döfte addigi szövetségesét, Juhász Pétert és annak Együtt nevű pártját. Karácsony Gergő éppen azokkal állt össze, akikkel szemben politizálni kezdett. Mi szükségünk volt rá meg a párbeszédes haverjaira, amikor itt van nekünk az MSZP és Kunhalmi Ágnes? Karácsony Gergő többé már nem az a mérsékelt, centrista jelölt, aki megverhetné Tarlóst. Ha Karácsony Gergő őszinte, akkor egy matematikai ismereteket nélkülöző idealista – ha hazudik, akkor egy Azurák Csabának fazonírozott, gátlástalan populista. Többé nem Karácsony Gergő – legfejlebb egy új Medgyessy.

Már hónapokkal ezelőtt meg akartam írni, miként torzítja el ez a szerep, amikor megpróbált belebújni Horn Gyula bőrébe, és azt magyarázta, hogy ő ma már van akkora játékos, ami a politikában elvárható. Nehezen tartóztattam meg magam az írástól az alábbi mélységesen feudális és bicskanyitogatóan orbáni sorokat olvasva: »A saját pártunkból is csak olyan jelöltekről vagyok hajlandó tárgyalni, akiről tudom, hogy helyben ő a legjobb választás. Azokért viszont küzdeni fogok, és le fogom pofozni, ha mások más jelöltet akarnak.«

Bocs, de nem azért akarjuk leváltani Orbánt, hogy olyan lépjen a helyére, aki nem pofozkodik? Karácsony Gergő két hete miniszterelnök-jelölt, és máris ott tart, ahová Orbán Viktor évtizedek alatt torzult. Mégsem szóltam, mert kedvelem a srácot, és mert úgy gondolom, hogy ez nem ő: ez egy szerep, amellyel érvényesülni lehet ebben a szolgák lakta országban, ahol a parlamenti koncért nyüszítő, dögevő politikusok csakis azt tisztelik, aki időről időre közéjük mer csapni. Karácsony Gergő valaha azt ígérte, hogy ezt a koszlott balkániságot meg ezt a hatalmát átmentő, tolvajló utódpártot le fogja váltani. És Karácsony Gergő az élükre állt – hiába tudja, hogy a fél MSZP-t felvásárolta Orbán, megpróbálja őket minél nagyobb számban az Országházba juttatni. Annyira sem finnyás, mint Botka László.

Az MSZP ugyanakkora métely Magyarország testén, mint a Fidesz vagy a DK – se kisebb, se nagyobb. Értem én, hogy ma épp Orbán meg a Fidesz jelent veszélyt a szabadságunkra, az uniós tagságunkra meg a pénzünkre – ma ők lopnak, és ők terrorizálnak. Értem én, hogy velük szemben most az ördöggel is össze kell fogni – de nem muszáj az ördöggel összefeküdni. Churchill összefogott Sztálinnal Hitler ellen, de nem lett bolsevik.

Hol a Jobbik, hol a szocialisták, hol a DK, hol más pártok hívei vitatják el a jogomat, az ép elmémet, a tisztességemet vagy a függetlenségemet, mert épp olyasvalakit bírálok, aki az ő szívüknek kedves. Nos, arról írok, ami zavar vagy inspirál – nem vagyok szerkesztőség: nem írok mindenről. Az azonban a polgári minimum az olvasókkal szemben, hogy nem ravaszkodom, és nem spekulálok – nem a holnapi szavazatot, hanem a holnaputáni Magyarországot nézem.

Elképesztő, hány önjelölt Habony Árpád, hány teljesítési kényszeres politikai komisszár, hány agresszív házmester teljesít a weben mindennapos szolgálatot. Legyetek polgárok! Legyetek képesek úgy támogatni egy pártot, hogy megőrzitek vele szemben az autonómiátokat és legalább egy minimális kritikai attitűdöt! Ezek pártok és politikusok – nem szentségek és nem szentek. Ha elmész szavazni, és valaki mellé leteszed a bizalmadat meg a voksodat, találj legalább három zavaró elemet a politikájában! Amíg ez nincs meg, nem választópolgár vagy, hanem jobbágy. Ha találsz a kedvenc pártodban három taszító vonást, az sem zavar majd, ha valaki talál benne három másikat.”