„Szögezzük le! A volt újságíró kolléga – nekem huszonhét éve nem kollégám! – mindig a legszélsőségesebb nemzetellenes, balliberális aknamunkát folytatatta minden jobboldali, keresztény, konzervatív politikus vagy nemzeti ügy ellen. Sőt, lejáratta azokat a kollégáit, akik nem vele egy nézeten voltak.
A lakiteleki sátorban tett villámlátogatása után azt füllentette, hogy a szíve MDF-es, de ezt senki nem hitte el. Ő a pénz és a hatalom embere volt. A Reggeli Krónikában, a Napkeltében, a 168 órában vagy a TV2-ben mindent elkövetett, hogy lejárassa, nevetségessé tegye az Antall-Boross kormányt, később a Fideszt és személyesen Orbán Viktort. De a későbbiekben is bizonyította, hogy ő a pénzhatalom embere, gátlástalanul hazudozott, ártott Magyarországnak a Heti Hetesben és az ATV különböző műsoraiban.
A szolidaritás cseppnyi érzése sem szorult bele. Ezerrel dolgozott hasonszőrű kollégáival együtt, hogy megbuktassa azokat az újságírókat is, akik a valódi rendszerváltásért, a valódi fordulatért dolgoztak. Nevetve nyilatkozott 1994 nyarán, amikor az MSZP-SZDSZ, a Horn-Kuncze kormány megkezdte tisztogatási hadműveletét a Magyar Televízióban és Magyar Rádióban. Ezt mondta: »Miért kellett meztelenül golyózáporba állni? Megérdemelték!« Százával kerültek újságírók az utcára, hallgatásra kötelezték őket, családjaik nehéz körülmények közé kerültek. Százával nyugdíjazták a nagyhírű rádiós-televíziós szakembereket.
Nos, így mutatkoztak be a neoliberálisok és a volt kommunista nomenklatúra leszármazottai a demokráciának. A szólásszabadság, a sajtószabadság csak rájuk vonatkozott.
A »tanár úr« a visszarendeződés után persze szokás szerint azonnal szolgálatra jelentkezett. A szocialista Horn-kormány államtitkára, kormányszóvivője lett, de mindössze hat napig tartott a mennybemenetel. Kiderült, hogy a stábjában egy bűnöző is helyett kapott. Megbukott, de nem számított. Karrierje hasított tovább.
Ez a kistudású, félművelt, de magát remekül öntömjénező alak taníthatott a saját maga által gründolt egyetemen, amit a még megvezetett jobboldal egyes politikusai is támogattak. Szerencse, hogy keze alól rendes emberek is kerültek az újságíró szakmába.”