Pillantás a kilencedikről - Tovább a putyini úton?

„Ma azt mindenki egyértelműen látja, hogy az MSZP önmagában nem képes leváltani a Fideszt, és hiába akar kormányváltást a magyar választók többsége, a megegyezés képtelensége miatt a tényleges váltás csak ábránd marad. Félreértés ne essék: súlyosan melléfog az, aki ezért kizárólag az MSZP-t, netán magát Botka Lászlót hibáztatja; a többi ellenzéki párt – a Jobbikról ugye itt nem beszélünk – inkább keresi saját profilját, mintsem a fő cél, azaz Orbán eltávolítását helyezné a fókuszba. Így persze nehéz tárgyalni, nehéz kompromisszumra jutni, de főként pozitív üzeneteket küldeni a választóknak.

Tudom, naivitás ebben a helyzetben arra inteni mindenkit, hogy kellő higgadtság és önvizsgálat, vagy megfelelő kiigazító lépések nélkül csak a Fideszt hozzák győztes helyzetbe, illetve saját magukat taszítják a parlamenti küszöb alá, vagy környékére. De kell valakinek lennie, aki képes megtenni az első lépést. Az első lépést a másik felé, az első gesztust, amely alkalmas arra, hogy átszakítsa a gátat és megelőzze a teljes pánikot. A tét ugyanis most sokkal nagyobb: az forog kockán, hogy Magyarország sodródik-e tovább azon az úton, amely a putyini (éljenek a díszpolgárok!), erdogáni világot betonozza be, vagy visszafordul a demokratikus rendszer felé. Nem létezhet ennél fontosabb kérdés egyetlen olyan párt számára sem, amely hisz abban, hogy az orbáni utat le kell zárni. Ehhez szükséges a kellő önmérséklet és képesség akár a legkisebb fordulatra is. Ma, nyolc hónappal a választások előtt ott tartunk, hogy ezt még bárki megteheti, akár arcvesztés nélkül is. A kormányváltást akarók elég bölcsek ahhoz, hogy díjazzák a lépést. De ahhoz is, hogy büntessenek.”