A Kelet felé fordulás értelmezhetetlen propaganda

„Miért van az, hogy a magyar nép minden traumából csak a negatív tapasztalatot emeli ki? Trianon egyrészt nemzeti tragédia, másrészt Magyarország hosszú idő után akkor vált független nemzetállammá.

Trianon valóban történelmi trauma. Ám Trianon igazságtalansága egy még nagyobb, Trianon előtti igazságtalanságot váltott fel, amikor sokkal több ember élt idegen (vagyis magyar) uralom alatt. Sajnos a történelem valódi rugóit és eseményeit azóta sem sikerült racionálisan feldolgozni, mert az önsajnáló, másokat hibáztató és minden felelősséget elhárító identitásigény nemcsak a valóságot, hanem az emberek tudatát is meghamisítja. Mint ezt már Bibó is megírta, a traumatikus kollektív élmények elferdült realitásérzéket és politikai illúziókat eredményeztek, ezt a lélektani állapotot pedig akár politikai hisztériaként is jellemezhetjük.

A meghamisított valósággal és az objektív szembenézés elutasításával naponta találkozunk. Nem lehet, hogy mindez annak következménye, hogy a lakosság zöme így vagy úgy, de kollaborált a mindenkori hatalommal?

Magyarországon különféle diktatórikus rendszerek követték egymást. A diktatúrák szükségszerűen kitermelik a passzív, alkalmazkodó magatartásformákat – ez a »tanult tehetetlenség« pszichológiája: hallgatni, alkalmazkodni és beilleszkedni. Ez a meggyökerezett alattvalói viselkedési kultúra összeegyeztethetetlen a liberális demokrácia és a piacgazdaság lélektani követelményeivel. Már Platón óta közismert, hogy a polgárok tudati állapota meghatározza a politikai lehetőségeket, így a jól működő demokrácia is a polgárok agyában élhet csak. A felvilágosodás és a liberalizmus felszabadító gondolatvilágának köszönhető a nyugati kultúra példátlan fejlődése, de Magyarország nagyrészt kimaradt ebből az alapvetően fontos lélektani és eszmei forradalomból. Pedig nincs alternatívája a nyugati, liberális fejlődési modellnek. A Kelet felé fordulás értelmezhetetlen propaganda csupán, hiszen a sikeres keleti országok is mind nyugati mintákat követnek. Magyarországon ugyancsak nem alakult ki az erős és független polgárság, amely a felvilágosodás és az individualizmus értékeit politikailag is képviselni tudná. A gyenge polgárságot ismételten megtizedelték a történelmi események, az egymást követő kivándorlási hullámok és a holokauszt is.

Bizonyos értelemben most is ilyen elvándorlásnak vagyunk tanúi: az autonómiáját, jólétét, szabadságát fontosnak tartó, képzett, mobil, nyelveket beszélő magyar állampolgárok tömegével hagyják el az országot.

Igen, elmennek azok, akikre a leginkább szükségünk lenne. Amit a Fidesz-propaganda manapság polgárságnak hív, az valójában csupán egy hatalomtól függő, szolgalelkű klientúra. A polgárság lélektani lényege ennek az ellenkezője: a független, autonóm egyén kultúrája.”