Merre tovább, konzervatív politika?

„Magyarországon, ahol a konzervativizmusnak régóta a nacionalizmus tölti be a helyét, nem volt szükség ilyen átrendeződésre, mert a jobboldalon – 2010 óta kimondottan, de valójában több mint száz éve – az etnikai-kulturális felfogás uralkodik. A fentebb bemutatott folyamat – a modernizáció és a globalizáció tömegméretű kulturális-etnikai kritikája, illetve a demokrácia lázadása a liberalizmus ellen – olyan modernizációellenes fordulat, amelybe Magyarország könnyedén belesimult, és egy történelmi pillanat erejéig közös nevezőre jutott a (nyugati) világtrenddel. (...)

A konzervativizmus az értékteremtő ember politikai gyakorlata, amelyhez óhatatlanul hozzátartozik az életet gazdagító hitek és hagyományok, a közösségek (a család, a nemzet és a köztes, mesterséges csoportok), valamint az erkölcsös választásainkat lehetővé tévő szabadság védelme. A (nyugati, polgári) rend, a maga átfogó értelmében. Minden, amit egy »új közép« a szűken vett – fizikai – rendhez fűződő értéksemlegességével veszélyeztet.

Nekünk, konzervatívoknak is modernizálódnunk kell. De több megőrzendő van bennünk és a gyakorlatunkban, mint hajlamosak vagyunk gondolni.”