Dübörög a fesztokrácia

„Ha egy picit eljátszunk a szavakkal, akkor 1989-ből nézve Magyarország államformája akár lehetne fesztokrácia is. Különösen június elejétől augusztus végéig. Se szeri, se száma a különféle, elsősorban zenére szakosodott mustráknak, s napjainkban már egy valamirevaló falunak is kötelező összehoznia egy háromnapos ilyen tematikára épülő rendezvényt. (...)

A rendezvények kőkemény profitalapú vállalkozások, ahol az elsődleges cél, hogy minél nagyobb bevételek szülessenek, az újdonságok, a tehetséges, ám ismeretlen produktumok bemutatása pedig sokadik helyre került a rangsorban. Ezzel veszít a közönség, mert például kívülről nézve úgy látszik, Magyarországon létezik nagyjából száz zenekar, amelyek végigturnézzák az összes fesztivált Soprontól Debrecenig, miközben ennek a létszámnak jó ha tíz százaléka cserélődik évente új, feltörekvő tehetségekkel. A fesztiválszervezők azzal védekeznek: a sikerhez kötelező elhozniuk a tutit, az amúgy a rádiókból is folyó, sok esetben gagyinak hangzó produktumokat. (...)

Bármennyire is izgalmas ugyanis mondjuk a tegnap elkezdődött Sziget idei felhozatala, 19 990 forintot kevesen tudnak kifizetni egy napijegyért. Ez pedig azt eredményezi, ahogy azt nem egy zenész megjegyezte már, hogy a Sziget egy magyarországi fesztivál külföldieknek. Az elmúlt négy évben a kilátogatók 85 százaléka külföldi volt, azaz a tavalyi 441 ezerből 375 ezer.”