Seehofer, mint kancellár?

„Horst Seehofer mindig is művészien tudta egy személyben megtestesíteni a tézist és antitézist. A jövőre való tekintettel egy picit még finomít most rajta. Úgy beszél, mintha semmi, de tényleg semmi ne lenne kizárható. Vajon ő lesz a CSU listavezetője a következő parlamenti választáson? Seehofer nem zárja ki a lehetőséget. Nemcsak pártja, de a CDU számára is döntő jelentőségű lehet ez a berlini szcenárió.

(...)

Seehofer számára a parlamenti választáson listavezetőként való indulás csupán egy perspektívából jelent további hatalmat: a kancellári hivataléból. Visszalépés lenne számára belépni egy Merkel vezette kormányba, hiszen volt ő már egyszer »banán- és krumpliügyi miniszter«, ahogy azt egyszer elejtette magáról. Nem túl valószínű, hogy a parlamenti választást követően lenne olyan együttállás, ami kancellárt csinálna Seehoferből. Teljesen azonban mégsincs kizárva ez az opció, hiszen az uniópártoknak nincs túl sok előrántható emberük arra az esetre, ha Merkel annyi voksot veszítene, hogy vissza kelljen vonulnia az Uckermarkba. Seehofer lehetséges spekulációit alátámasztják a legújabb közvélemény-kutatások is, amelyekben majdnem annyira népszerű, mint a történelmi népszerűtlenségi csúcson álló kancellár.

Seehofer a kancellár tavalyi határnyitását követően az uniópártok konzervatív hangjává vált. Egy olyan államért áll ki, amely garantálja a jog és rend uralmát, amely nem elégszik meg a »wir schaffen das« ígéretével, egy olyan államért, amely globális nézőpontból is ismeri humanitárius kötelezettségeit, polgárait viszont megvédi a túlterheléstől. Egy tartomány se tett többet Bajorországnál a menekültek befogadása ügyében, ezzel egyidőben egy tartomány se ügyelt jobban Bajorországnál arra, hogy éreztesse polgáraival, hogy továbbra is a politika középpontjában állnak.

Az uniópártokban a parlamenti választás kimenetelétől függően, ha még egyáltalán lesz ráhatásuk a kancellár személyének meghatározására, egyre jobban nőhet egy Seehofer kancellár iránti vágyakozás. Az a durva hang, amivel újfent visszautasította a kancellár »wir schaffen das« mottóját, nem annak utólagos bizonygatása, hogy igaza volt, hanem bejelentkezés a hatalomra a választási év elé címezve.”