Az európai „bad guy” hitelessége

„Ám bárhogy is ostoroz bárkit Asselborn, akár Albionban, akár Közép-Kelet-Európában, s bármennyire is aggódik az esetleges Brexit következményei miatt, tenni nem sokat tud a britek bennmaradásáért. Bármily számosak is ugyanis az alapító tagállamok erényei, az EU jelenlegi válságos állapotáért komoly felelősséget viselnek, a luxemburgi külügyminiszter pedig integráció-pártinak szánt, ám teljességgel kontra-produktív nyilatkozataival olyannyira lejáratta magát, hogy aligha tud bárkire is meggyőzően hatni. Az elmúlt hetekben egyébként többször is kiderült, hogy az európai vezetők nagyon is tisztában vannak azzal, hogy könnyen visszaüthet az esetleges beavatkozásuk a brit kampányba.

Éppen ezért lepett meg Európa-szerte oly sokakat a magyar miniszterelnök aláírásával megjelenő hirdetés híre, mely sajátos módon szintén a hétvégi német sajtón keresztül került a köztudatba. Orbán az első európai vezető, aki ilyen közvetlen módon avatkozik be a kampányba, és e feletti meglepetésüket indokolandó persze a híradások azt sem felejtik el megemlíteni, hogy Orbán »EU-kritikus«. A magyar uniós politika nyugat-európai percepciójának hiányosságait már többször láthattuk. Ennek nyilván oka az is, hogy a hazai politikai kommunikációs retorika – lásd az aktuális betelepítési kvóta kampányt – eleve valamiféle atavisztikus szembenállást szuggerál. De oka persze a nyugati előítéletesség és felületesség is, ami előszeretettel helyez el minket a balhézós, szalonképtelen, részeges rokon kategóriájában. És persze Orbán Viktort személyesen is sikerült az elmúlt hat évben az európai »bad guy« szerepében ismertté, s e minőségében Európa egyik legbefolyásosabb politikusává tenni, amint ezt nemrég a Politico és még néhány más fórum is megírta. E mostani helyzetben éppen ez teheti hitelessé a kilépésre szavazni hajlamos brit polgárok szemében. A nyugat-európai politikai közvéleményben pedig talán végre leesik a tantusz, hogy a magyar európaiság lényege korántsem a bomlasztás, hanem a közös írott szabályokhoz való ragaszkodás, mely egyúttal a nemzeti hatáskörök tiszteletben tartásának záloga is.”