„Viszont miénk a Krím”

„Ami a jelent illeti: az olajár esésével indult és a kölcsönös szankciók által súlyosbított gazdasági gondok azt bizonyítják, hogy a XXI. század első évtizedének felemelkedése nem valamiféle putyini gazdasági csodának, hanem a nemzetközi piaci viszonyok alakulásának köszönhető. Okosan akkor jártak volna el, ha – amíg volt pénz – a technoló­giai ágazatok erősítésével legalább megkezdték volna a nyersanyagfüggőség enyhítését. Ennek híján Oroszország a gazdasági potenciál helyett – szovjet mintára – katonai erővel igyekszik nemzetközi befolyást szerezni. Így hivatkozhat arra, hogy Putyin talpra állította a »térdre kényszerített« Oroszországot, megőrizte az állam egységét, noha például a csecsen válságot valójában nem oldotta meg, legfeljebb csak megfékezte.

A romló életkörülmények közepette az oroszok jó része azzal vigasztalja magát, hogy »viszont a miénk a Krím«. Ám örökké ez az év sem tart ki. Moszkvában ezért erősödik az az (egyébként Európában is növekvő támogatottságú) törekvés, amelynek célja az éppen tegnap újra meghosszabbított nyugati szankciók enyhítése, eltörlése. E feladat azonban nehezebb, mint amilyennek tűnik: úgy kell teljesíteni, hogy a hazai közvélemény szemében akkor is orosz győzelemnek látsszon, ha Moszkvának esetleg engedményeket kell tennie érte.”