Brexit a pályán

„A Brexit a pályán megszokottá vált a világversenyeken: az angolok nagy reményekkel, zajos, radikális, az erőszaktól sem elrettenő Brexit-ellenes táborral érkeznek, majd hamarosan lógó ormánnyal távoznak. Pedig a lakosság meghatározó többsége elképzelhetetlennek tartja a gyors kilépést, a Brexit-ellenes rajongók komplett stadionokat töltenek meg, izomból kampányolnak a maradásért.

A küszködés reménytelensége persze annyiban érthető, hogy mostanában például Smalling a centerhalf, Henderson szervez, a Premier League topjátékosai meg inkább a globális szórakoztatóipar sikerének szimbólumai, mintsem az angol utánpótlás-nevelés dicsőségének hírvivői.

Tegnap épp Szlovákia ellen mutatta be az angol team, hogy a fantáziaszegények között azért nem egyedül koldul Harrach Péter. És ez a tömény unalom kicsit közelebb vitt minket a Brexitekhez. Részint, a megszokotthoz a pályán. Elvégre Rooney és társai így nem lettek elsők a csoportban, s jó eséllyel összekerülnek a magyar válogatottal a következő körben, ami megalázó búcsút vetít nekik előre. (Komoly alapvetésnek álcázott, önfeledt, szurkolóian irracionális közbevetésünket olvashatták.) Részint, az egyszerihez a politikában.

Hiszen minek is maradni, ha úgysem sikerülhet? Idealisták, az álmok rabjai voltak, akik brexitek nélküli világban reménykedtek. De mivel úgysem megy, jöjjenek a realisták. A legutóbbi három Eb-döntőt EU-tagok játszották, kétszer a nyolcba sem jutott külsős. Ám hiába a közösségi csapatok előmenetele, az angoloknak akkor sem sikerült. Ha pedig nem megy, semmi ok a maradásra, az illúzió megtartására.”