A gonosszal állandóan foglalkozni kell

„„A nagy politikai alapkérdés 400 éve Európában az, hogy elfogadjuk-e, hogy a természet rendje szerint kell-e élnünk vagy azt elutasítva. A természet rendje azt is jelenti, hogy van teremtő, de legalább valamilyen princípium, valami, ami az ember akaratától függetlenül létezik. Ennek természetesen van következménye a politikára nézve. Vagy azt mondjuk, hogy ilyen nincs. Akkor a politika nem lesz más, mint emberek közötti alku. Ezt gondolják a baloldali liberálisok. Se Isten, se természet, semmi se avatkozhat bele az emberek dolgaiba. Bárkiből lehet bármi, vagyis az ember teljesen az elképzelése szerint alakíthatja a világot. (...)

Ez az egész akörül forog, hogy van-e haladás vagy nincs, mert minden erről szól. A baloldal morális tartását az adja, hogy ők képviselik a haladást. A  progresszió képzete azonban nem létezett a 18. század előtt. Most akkor Dante, Shakespeare és mondhatom sorba a neveket, ők haladóak voltak, vagy sem? Ma egy elvont haladás-eszme uralma alatt élünk. Minden pillanatban a rádióból, tévéből ez jön becsomagolva, azt zúdítják ránk például, hogy »a 21. században ilyen már nem lehet« és más hasonló árulkodó megfogalmazások hangzanak el. Hát miért ne lehetne? A progresszivista azt hiszi, hogy ami volt, azt ő ismeri és tudja mi az és mindenre, amit újonnan tapasztal, ráhúzza a haladás sémáit, mert végleges válaszai vannak az emberiség nagy kérdéseire. A migránskérdésnél is ez bukott ki. Merkelről kiderült, hogy ő aztán igazán zárt gondolkodású, nem tud reagálni a változó világra, a haladás eszméje rabul ejtette.”