Bojkott érdeklődés hiányában

„Lehetett volna már eddig is ilyet politikailag konstruálni (legutóbb a kopaszok és a népszavazás ügye), de az egyes pártracionalitások mindig felülírják e lehetőséget. Haraszti forgatókönyve a bojkottól az »európai botrányig« túl lineáris ahhoz, hogy igaz legyen, és nem számol azzal, hogy a társadalom nem egydimenziós, nem ott van a politikai problématérképe, hogy »holmi választási rendszer-problematika« legyen neki a mobilizációs erő a »kivonulásra«.

Végül a jelenlegi politikai mentális és elismerési válsággal bíró baloldal elfogadottsága sem elégséges ahhoz, hogy a bojkottal »személyében« egy másik legitim szereplő szülessen – azaz a baloldal újra értelmes és elismert politikai entitás legyen. A Jobbik identitásának pedig alapvető megkérdőjelezése lenne, ha egy ilyen meghatározó, száz szálalékig politikai ügyben a baloldallal egy állásponton lenne.

S ha a fentiek nem is kis, de jelentős százalékban igazak, akkor nem marad más, mint félretenni a vereséghangulatot erősítő bojkott gondolatát, és a pártokat egy olyan együttműködésre kényszeríteni, amely nem 2014, és amelyet minimálisan rombol a baloldali hegemóniaharc – mert az lesz. Ez talán nehezebb, mint egy bojkott meghirdetése, de egy rezsimváltó más értelmet nem nagyon adhat politikai mindennapjainak, mint az erre való törekvést.

Sok minden elment már az elmúlt két évben, de még nem minden.”