Tehetetlen szocialisták

„Az Orbán-kormány ellenzékének fel kellene ismernie, hogy ha továbbra sem telik tőle több okoskodásnál, ágálásnál, jajgatásnál, meg annál az évtizedes szerencsétlenkedésnél – aminek akár szimbóluma is lehetne az MSZP-s Nyakó Istvánnak a választási iroda időbélyegzője előtti, február 23-ai ide-odavonulása, amelynek során még az újságírók sem tudták őt rávenni arra, hogy maradjon a készülék mellett –, akkor az csak egyre jó: ország-világ előtt újból és újból bizonyítja, hogy alkalmatlanok a hatalom arénájában való helytállásra. Mára eljutottak oda, hogy az ember hajlamos úgy érzékelni minden mozdulatukat, minden szavukat, mint annak bizonyítékát, hogy képtelenek ténylegesen befolyásolni mindazt, ami az országban történik.

Egyetlen határozott akció végig vitelét sem láttuk tőlük az elmúlt évtizedben. Beleértve azt is, hogy hiába voltak kormányon, még azt sem voltak képesek elérni, hogy feltárják a 2006-os randalírozások hátterét. Minden nappal azt erősítik meg az emberekben, hogy megélhetési politikusok, akik csak azért kerültek a hatalomba, s maradtak mindmáig a hatalom közelében, mert jókor voltak jó helyen. Ismételten azt a benyomást alakítják ki bennünk, hogy bármit is beszélnek, valójában nem számít nekik sem egy-egy egyén, sem egy-egy társadalmi réteg, sem a magyar társadalom egésze, mert alig látnak túl saját egzisztenciális érdekeiken.

Ha pedig igen, vagyis mégis érzékelnék a magyar rögvalóság egyre nyomasztóbb jelenét és perspektívátlanságát, akkor annál rosszabb. Mert akkor már az a kis erőlködés is érdektelen, amit egy-egy ügyben felmutatnak. Ugyanis, ha csak ennyire képesek, akkor politikusként totálisan tehetségtelennek kell őket tartanunk.”