„Nem kell egy év, beleértve az ezután elkezdődő alapítást is, hogy egy valóban humanista alapokon álló, józan paraszti ésszel gondolkodó emberekből verbuválódott szervezet nem egy-, hanem két-hárommillió aláírást gyűjtsön azért, hogy ezek a kifacsart szemléletű, huszadrangú problémákat az égetőek elé acsarkodó, másokat kirekesztéssel vádló intoleráns izgágák maradjanak csendben. Vagy ha ezt a szabadságjogaik aránytalan korlátozásának érzik, akkor költözhessenek a népvándorlással ideözönlők országaiba, hogy létrehozhassák az általuk ideálisnak tekinthető mintademokráciát a romokon.
De a legjobb lesz, ha egyszerűen csak tudomásul veszik, hogy Európa nem kizárólag belőlük áll. Mi is Európa vagyunk. A mi véleményünk semmivel nem alacsonyabb rendű, mint az övék. Ezért a sokszínűséget, egymás kölcsönös tiszteletét alapértéknek tekintve, a diszkrimináció tilalmának maximális figyelembevételével állíthatjuk, nekünk ugyanolyan nehéz szeretni őket, mint nekik bennünket. Úgyhogy mielőtt belénk fojtanák a szót, semmibe vennék szabadságunkat és megvonnák a szavazati jogunkat, kezdjük el keresni azt a híres európai kompromisszumot.”