„A jegybank új felső vezetése – már elnézést a kifejezésért – fenekestül felforgatta az addigi monetáris politika eszköztárát. Utólag visszatekintve: bátran, időközben azonban úgy tűnt, hogy nagyon is sok kockázattal tette ezt, bár a kis lépések taktikáját alkalmazva. Matolcsy György elnöknek egyre inkább elvitathatatlanok az érdemei, de fókuszba kerültek a közvetlen munkatársai is, akikről sokszor azt lehetett – a „szaksajtóban” – olvasni: még az alapfogalmakkal sincsenek tisztában. Holott például Nagy Márton, az MNB leendő alelnöke tizenhárom éve »gyűri az ipart«, és hatalmas teljesítménnyel járult hozzá ő is a jegybanki eredményekhez. Hogy ne beszéljek a levegőbe mindenféle szakmai elfogultsággal: valószínűleg nem a véletlen műve, ebben a nagypolitikával megfertőzött köz- és gazdasági életben azok közé tartozik – sőt, az is lehet, hogy az egyetlen ilyen–, akiket az Országgyűlés gazdasági bizottsága kilenc támogató vokssal, öt tartózkodással, ellenszavazat nélkül (!) jelölt az MNB vezetői funkciójába. Lassan ez is felér egy Guinness-rekorddal – legalábbis Magyarországon. (...)
A hazai közgazdász-társadalom ma is kétkedve fogadja a jegybanki programok sikereit, meghatározó véleményvezérek szerint csak a szerencsének tulajdoníthatók. Talán öntudatlanul jött a devizahitelek forintosítása, ami nem esett egybe a svájci frank küszöbének elhagyásával? Csak a világgazdasági, totális vakszerencsének tudható be a rekordalacsony infláció, a növekedési hitelprogram eredményessége? Valóban csak az amerikai kamatemelés kitolódása miatt nyugodt a magyar piac?
Ugyan, ugyan. Minden bizonnyal lehetne még jobban »csinálni« a monetáris és fiskális politikát is, azonban ha tíz makrogazdasági mutatóból tíz javul, és a tendenciák is jól alakulnak, aligha fogható minden a külső környezeti kondíciók látványos erősödésére, fellendülésére. Ráadásul a »görögtűz« és az orosz–ukrán konfliktus közepette a teljesítmény még szembetűnőbb.
Mindenesetre az oly sokszor emlegetett jegybanki kommunikációnak most lehet egy nagyon jó híre, mert úgy tűnik, a szerencse tanulható!”