„Ma az iszlám éli sötét középkorát. Nem mintha a muszlim tömegek erre vágynának, de ez a gondolatokat visszaszorító abroncs a muszlimok fejére is rákerült. Igaz, ebben ők maguk is hibásak, de hibás a világ is, ami az iszlámot minden erővel át akarja írni, ezzel a háború, békétlenség és az elmaradottság vallásává kívánja azt tenni.
A világ változik, ahogy Róma is változott. Róma elbukott, mert tönkretette a kamatos világ és a barbár népek beáramlása. A pénz és hatalom olyan kezekben összpontosult, akik a tőkét csak magukhoz tudták ragadni, de működtetni azt nem tudták. A külső népek pedig megindultak Róma felé és hasonló folyamat történt, mint azt ma tapasztaljuk Európában. Róma nem hadak által veszett el, hanem a kulturális felhígulás martalékává vált. Megállíthatta-e volna ezt a folyamatot akkor egy fal, vagy kerítés?
Európa értékrendeket rögzített, holott az értékrendek változó kategóriák. Minél erősebb az agyak köré vont abroncs, annál nagyobbat reccsen és törik szét darabokra az értékrend maga. Keresztény értékrendről beszélni akkor, amikor beindult a globalizáció, teljességgel badarság. Itt csak globalizált értékrendről eshet szó, melyben a kereszténység, zsidóság és az iszlám egyaránt ki kell, hogy vegye a részét. Ez egy kulturális harc, küzdelem is egyben, ahol a résztvevők egymás gondolatait is meghamisítják annak reményében, hogy nagyobb részt kaphassanak a jövő kommunikációjában, értékeinek kialakításában. Aki ma ezen áramlatoknak kerítést állít, azt a folyamatok elsodorják, és Róma sorsára jut. Egy világban, amely arról vált híressé, hogy lebontotta a vasfüggönyt, lebontotta a berlini falat, nem lehet kerítéssel védekezni. Ha ma a déli határon emelünk kerítést, akkor talán holnap a romák és magyarok között fogjuk ugyanezt tenni? Ha valaki ebben akarja megtalálni a megoldást, végül magát zárja be egy olyan térbe, ahol idővel maga is rabbá válik.”