Két és fél érv a halálbüntetés ellen

„Két és fél okom van arra, hogy ellenezzem a halálbüntetést. Ellenzem, mert azt látom, hogy a rendőrség sokszor téved, a bíróság sokszor hoz hibás ítéletet. Pedig ha csak nagy ritkán tévednének, az is elfogadhatatlan lenne, ha a társadalom olyan büntetést ró a vádlottra, ami olyan megváltoztathatatlan és végérvényes, mint a halál.

Ellenzem továbbá, mert az emberi természetet és a politika működését elnézve biztos vagyok abban, hogy a halálbüntetés előbb-utóbb a politikai játszma részévé válna. Kellemetlenkedik az ellenzék? Veszélyes vetélytárs akadt a párton belül? Börtönből már jöttek vissza, a villamosszékből még nem.

Ezen felül pedig - bár ez inkább csak sejtés, mint meggyőződés - úgy gondolom, hogy a kegyetlen és erőszakos bűnözőt a halálbüntetés nem tartaná vissza, épp ellenkezőleg: még elvetemültebbé tenné. Könnyebb legyilkolni a tanúkat, észszerűbb fegyverrel ellenállni, ha megadásnak vagy az elfogatásnak halál a következménye. Attól, hogy az elkövető számol a halálbüntetéssel, csak megátalkodottabb és brutálisabb lesz, hiszen már nem húsz vagy harminc évnyi börtön forog kockán, hanem az élete. Minél nagyobb a tét, az ember annál többet kockáztat.”