Idegháború

„Nincs különösebb jelentősége annak, hogy Orbán Viktor valóban ügynök volt-e, ahogyan egykori barátja és kollégiumi szobatársa állítja, vagy sem.

Hogy jelentett-e róla, vagy bárkiről.

Ma már ez nem nagyon számít. Egyfelől azért nem, mert egy ideje semmi sem számít, ahhoz ugyanis túl régen ismeri az ország a politikai palettán szereplő figurákat. Egy kis esetleges ügynökmúlt nem oszt, és nem szoroz.

Beárazta már Orbánt a köz, oszt jó napot. (...)

A történet attól érdekes, hogy mi lesz most. Valószínűleg az lesz, hogy Orbánnak akad majd sok álmatlan éjszakája. Nem mintha eddig nem lett volna, de a most kitört idegháború hatására az éjszakai pihenés órái mostantól permanens rémálommá fajulnak. Egykori barátja, aki mára első számú ellenlábasa lett, maga nyilatkozta, hogy nem hagyja abba a háborút.

Tegyük hozzá: ha akarná, sem tehetné meg, hogy abbahagyja. Ebbe Orbán egykori kollégiumi szobatársa belehalna.

Egyetlen esélye a túlélésre, hogy használja a nála lévő - saját elmondása szerint 35-40 évre elegendő - muníciót. Azaz, kellő időben, csepegtet Orbánról valami terhelőt.

Ezzel tudja idegileg tönkretenni a mentálisan amúgy sem felhőtlenül fitt miniszterelnököt. Aki ettől majd a korábbiaknál is gyakrabban nyalja a szája szélét, és még a mostaninál is látványosabban birizgálja a pocakjára lógó nyakkendőjét.”