South Park Magyarországon – anarchista, liberális vagy konzervatív

„Az egyik fontos kérdés az, hogy a South Park liberális vagy konzervatív értékeket közvetít-e, esetleg simán csak anarchista, ahogy azt Para-Kovács Imre állította róla egy cikkében (mert nemcsak amerikai, hanem komoly magyarországi recepciója is van a sorozatnak). A anarchizmus és a liberális értékek mellett több, a konzervatívok mellett valamivel kevesebb érv hangzik el. Felmerül az is, amit a sorozatról többen állítottak már, hogy az alkotók szemszögéből nézve a demokrácia rossz. Ugyanakkor elhangzik, hogy Cartman, aki a demokrácia legnagyobb ellensége, és aki többször meggazdagodik vagy hatalomra tesz szert (na meg rendre el is bukik), mégiscsak egy ellenszenves figura.

Vele ellentétben Stan és Kyle az alkotók szócsövei (bár nem hangzik el, de Trey Parker és Matt Stone származása, családi háttere is megegyezik a két figuráéval), és ők igenis liberális értékeket fogalmaznak meg, bár rajtuk kívül több beszélő is akad, mellék- és epizódszereplők is levonnak néha olyan tanulságokat, amiket aztán ugyanabban a részben vagy egy későbbi epizódban valaki rendre megcáfol. Parkerék erősen kritizálják ugyan a demokráciát, ugyanakkor nem is tudnak mást elképzelni helyette. A Gennyes Tus és Redvás Szendvics (Douche and Turd) című epizód is arról szól, hogy ha van szavazati jogod, élj vele, még akkor is, ha a mindenkori gennyes tusnak a mindenkori redvás szendvics az egyetlen alternatívája. Magyarul válaszd a (szerinted) kisebbik rosszat – tulajdonképpen valami ilyesmi volna a demokrácia.

A South Park generációs kérdéseket is feszeget: a gyerekek sokszor öntudatosabbak a felnőtteknél, sőt igazából csak nekik vannak morális dilemmáik, míg a szülők felelőtlenek, hóbortosak, könnyen befolyásolhatók. A sorozatban mintha a gyerekek lennének a felnőttek és fordítva, ami azt az üzenetet hordozza, hogy az előző generáció(k) valamit nagyon nem csinált(ak) jól. Ők formálták olyanná a világot, amilyennek most látjuk. Márpedig ezzel a világgal komoly bajok vannak, ami egy újabb üzenet, méghozzá egyértelműen negatív, pesszimista, nihilista. Tulajdonképpen csak rombol, bár ahogy Para-Kovács fogalmazott, ez a rombolás pozitív. Mondhatni építő kritika.”