A Fidesz mint jobboldali modernizációs kísérlet

„Magyarországon körülbelül 1985 és 2009 között a hazai álbaloldal által hirdetett neoliberális, piaci logika érvényesült. (A piaci fundamentalista talibánok ezen a ponton kiáltanak fel: sosem volt itt igazi verseny! Több verseny kell! Ők esetleg válaszolják meg: hogyan kívánnak 3,7 millió nyomorban élőt piaci alapon versenyképessé tenni?) Ez a modernizációs stratégia a már említett dependens versenyállam modelljéhez vezetett, amely az egész régióban a nem GDP-ben mért felzárkózás kudarcához vezetett. A mobilitást garantáló állami alrendszerek kivéreztetése és leépítése Magyarországon 2009-re 3,7 millió létminimum alatt élőt, különbségeket növelő oktatási és szociális rendszert, a mobilitási csatornák elzáródását és elharapózott korrupciót hagyott maga után. A piaci retorika az erőforrások demokratikus szétterítését ígérte, ehelyett koncentrációját hozta.

A valódi baloldali modell, az erőforrások állami alrendszereken keresztüli szétterítése, a rajnai vagy északi értelemben vett jóléti állami modell mind a mai napig nem született meg Magyarországon. Ennek elsődleges oka az idősebb értelmiségi generációk államszocializmusban tanult idegenkedése az állami megoldásoktól, illetve a liberális és a baloldali eszmerendszer kitartó összekeverése (#ballib) annak érdekében, hogy egy fejletlen országban a felmérések által igazoltan népszerűtlen neoliberális politika kormányzati szerephez juthasson.

Erre válasz a Fidesz jobboldali modernizációs kísérlete. Ahogy azt Orbán Viktor miniszterelnök »félázsiai társadalom«-ra tett utalása jelzi, ennek a kísérletnek a kiindulópontja az, hogy a magyar társadalom (mint a világ legtöbb fejletlen országában a társadalom amúgy) klientúrahálózatokba szerveződő, a közügyek megértéséhez nem elég képzett emberekből áll. A jobboldali modernizációs kísérlet ehhez a társadalmi valósághoz igazodik. Határozott előnye a társadalom többsége számára, hogy extrém központosításából adódóan az azt megelőző álbaloldali vízió szétesettségéhez képest (lásd neoliberalizmus = a gazdagok anarchizmusa) határozott képességet mutat a problémák kezelésére. Lásd rezsicsökkentés, magánnyugdíjpénztárak, devizahitelek, túlzott deficit eljárás, multik megadóztatása, stb. stb. Ezen lépések fenntarthatósága sok esetben vitatható, de a kormányzat erőteljessége (leadership) határozott kontrasztban van a megelőző korszak tehetetlenségéhez képest, melyet leginkább Gyurcsány Ferenc több tucat soha meg nem valósuló terve és széteső kormányzása, illetve maga az öszödi beszéd fémjelzett. A jobboldali modernizációs vízió egyeduralkodó marad és egybefüggő korszakot alkot ebben az évtizedben határozottságának, illetve az erőforrások humánt tőkét és mobilitást lehetővé tevő szétterítésére épülő nyugatias jóléti állami baloldali alternatíva hiányának köszönhetően.”