Orbán Viktor kormányfő a 2010-es kormányalakításkor azt állította a parlamentben, hogy az önálló környezetvédelmi minisztérium megszüntetése nem fog a környezetvédelem kormányzati súlyának csökkenéséhez vezetni. Ma már nem ígér ilyesmit, amit pedig csinál, az a rendszerváltás utáni környezetpolitika mélypontja. Az Együtt-PM a környezetvédelem világnapján arra emlékeztet: példátlan, és alkotmányellenes helyzetet teremt, hogy még a leendő miniszterek sincsenek tisztában vele, hova kerülnek az egyes környezetügyi szakterületek – ilyen körülmények között képtelenség felelős kormányzásról beszélni.
Ezekben a napokban zajlik a miniszterjelöltek meghallgatása: a szakbizottsági üléseken Seszták Miklós fejlesztési és Fazekas Sándor földművelési miniszterjelölt is beszámolt arról, hogy mik az elképzelései a hulladékgazdálkodásról, mivel egyikük sem tudta, hogy ki lesz a hulladékügy kormányzati gazdája. A vízügy a BM-nél, a zöldhatóság az FM-nél lesz, a környezeti szektor szétdúlásába belebukott Illés Zoltán helyett egy strabagos múltú Fidesz-káder lesz a csökkentett hatáskörű környezetügyi államtitkár, de a hírek szerint a közigazgatási tárcához is átkerülnek bizonyos hatáskörök.
Közös lónak túros a háta – tartja a mondás, de a környezet- és természetvédelem „közös lovának” ebben a struktúrában nem a gondozása, hanem az életben tartása lesz az igazi kihívás. Az Együtt-PM szerint a kétharmados parlamenti többség kétharmados felelősséget is jelent: ha ebbe a közös környezeti örökség megóvása nem fér bele, az mindennél többet mond arról, hogy mit gondol az Orbán-kormány erről az országról és a benne élőkről. Ahhoz, hogy a környezetvédelemnek ne csak világnapja, hanem ereje és súlya is legyen, minimumkövetelménynek tartjuk a zöldtárca, a zöldombudsman és a zöldhatóság önállóságának illetve működőképességének helyreállítását, valamint a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való alkotmányos jog visszaadását.