Meló van

„Felvonuló politikusainknak ezúttal sem sikerült összefutniuk a teljes igazsággal. A dolog ugyanis úgy áll, hogy a magyar munkaerőpiac nem a NER-ben vagy az »elmúlt nyolcévben«, sőt még csak nem is az EU-ba való belépésünk idején, hanem a 90-es évek közepére omlott össze. És sem a hét helyett 4,5 százalékos gazdasági növekedés, sem a »jóléti rendszerváltás«, sem a 2004-ben abszolvált uniós tagság, sem a fülkeforradalom nem tudott változtatni azon a tényen, hogy a hazai gazdaság alig több mint négymillió munkavállalónak képes munkát adni, és nekik is csak a kétötödük dolgozik a versenyszférában (de ebbe már a közpénzpumpálás olyan világbajnokai is bele lettek kalkulálva, mint Simicska Lajos vagy Habony Árpád), a többit közvetlenül az állam tartja el.

A KSH 1996-ban nagyjából 4,25 millió munkavállalót tartott nyilván, tavaly év végén pedig 4,49 milliónál állt a számláló, ám az utóbbi adat a közmunkásokat és a külföldön dolgozó magyarokat is tartalmazza – a változás bőven belül van a statisztikai hibahatáron, illetve a metodika átalakításával magyarázható mértéken. A »munkahelyteremtésben« (ami mifelénk a történelem kezdetei óta a munkahelyek megfojtásának elmaradását jelenti) az elmúlt húsz év összes kormánya egyformán tehetségtelennek bizonyult, és a felelősségből a jelzett időszak leghosszabb, nyolcéves periódusát kormányfőként eltöltő Orbán Viktornak is vállalnia kell az időarányos részt.”