Orbán a Hősök terén: a nagy beakadás

„A 89-es azonnali siker Orbánt alkatilag képtelenné tette a versengő demokráciában való részvételre és a versenyszabályok elfogadására. Emlékezzünk vissza: ha nagy ritkán rákényszerült a demokratikus versengésre, Orbán lefagyott és megbénult.

Orbán Viktor számára a versengő demokrácia idegen rendszer maradt. Nem akarja megismerni a szabályait, és nem akarja megérteni a kódjait. Gondosan kerüli azokat az újságírókat, akik komolyan vehető kérdéseket tehetnének fel neki. Tétnélküli versenyben indul a Fidesz elnöki székéért. Amint megszerezi a hatalmat, a közjogi méltóságok székébe, a kulcsfontosságú pozíciókba kádereit ülteti és gyerekek bábszínházává fokozza le a parlamentet. Olyan nem-demokratikus rendszert kiépítésébe fog, amely éppen a pártok közti versengést korlátozza. Ideológiája ennek megfelelően katyvaszos. Orbán magát anti-kommunista európai konzervatív-kereszténynek állítja be. Közben azonban a szocialista Kádár-rendszer iránti nosztalgiára épít (például a »rezsicsökkentés« meghirdetésével) és szélsőjobboldali, nacionalista kliséket használ (»idegeneket« és »gyarmatosítást« emleget).

2010-ben Orbán akár konszolidációt is hirdethetett volna. Hogy a történelmi lehetőséget elszalasztotta, annak 89-es élményének mély bevésődése az oka. Mint akit ott felejtettek a színpadon, Orbán jelképesen azóta is a Hősök terén áll és ugyanazt a beszédet ismételgeti. Szónoklatait még mindig lelkes tömegek hallgatják, és élőben sugározzák a televízióban.”