„Kedves kiselsős diák, most nagy feladattal bízlak meg. Kérlek, ne engedd a szüleidet elcsábulni, ha engednék is, hogy egy-egy betűt bekarikázz, NE TEDD! Biztos lehetsz abban, hogy kapsz majd a tanító nénidtől olyan lapot, amely az eredeti másolata lesz, s arra bátran írhatsz. Ha akarod, azt be is ragaszthatod a gyakorlófüzetedbe. Szép vastag füzet lesz az év végére, meglátod!
(Tisztelt szülő, ha önnek esetleg lehetősége van papír biztosítására, akkor az intézmény, amely a gyermekét befogadta, örömmel veszi a felajánlását. Ez persze semmiféle kötelezettséget nem jelent, pusztán kérés, arra való tekintettel, hogy a fénymásolás járulékos költségei megterhelhetik az iskolák költségvetését.)
Kedves kiselsős diák, ha nagyon ügyes leszel, akkor az év végén a szüleid visszaadhatják a tankönyvet, amelyre nagyon vigyáztál. Az így megspórolt pénzből sok-sok fagyit kérhetsz, mire tavasz jön, már azt is ki tudod számolni, hány gombócot.”