Magyarország 2014: „elvtársak?” vs. „bűntársak?”

„Sok mindenben tehetséges nép a magyar, minden nemzetiségével, felekezetével együtt. Hibája azonban, hogy igen gyakran képtelen volt olyan vezetőt állítani, aki távlatosan gondolkodva lett volna képes az országot előre mozdítani. Történelmünkben bántóan sok a gyenge, vagy szipolyozó és idegen király, kalandor kormányfő, mocskos diktátor. Jelenleg Orbán, Kövér, Matolcsy és Vona fémjelzi a hivatalos hazát. Ez a kortárs szégyen.

Persze vannak nem kevesen, akiknek ez tetszik. Minden hatalom bőséggel talál csahosokat, amint a zsidókat is magyar fegyveresek tuszkolták a marhavagonokba, Szálasi nyilas gyilkoló-gépei sem külföldről jöttek és Rákosi pribékjei szintén a magyar hon szülöttei voltak. Miért ne lehetne hát csápolókat találni bármely sötét rezsim igazolására? Orbánt is bőszen támogatják gyilkosságért elítéltek, savöntéssel fenyegetők, kapucnis csőcselék, avagy nercbundás vezeklők.

Ezenközben van egy csendes többség, amely nem tudja, hová álljon? Számára van egy javaslatom. Álljon a sarkára! Ha a többségnek nem tetszik a jelenlegi politikai választék, akkor bővítse fel azzal, amivel szeretné, végtére is minden pártot az emberek hozzák létre, a politikusok nem az égből potyognak!

Természetesen elfogadom, ha sokan vannak, akik nem képviselni akarnak, hanem »csak« képviseletre vágynak. A választók azonban pusztán annyiban választók, amennyiben választanak. Amint a vevő is csak az, aki fizet. A bámészkodó kibicek fennkölt eleganciája nem elégséges ahhoz, hogy államalkotók legyünk.”