Káosz, átláthatatlanság, kapkodás – több millió név került ki az amerikai választási névjegyzékekből
A „csúcstartó” Észak-Karolina, ahol egyes állítások szerint mintegy négymillió nevet töröltek a választói nyilvántartásból az elmúlt másfél évben.
Ha a személyes adatok nyilvánosságának korlátozása az említett okokból talán akceptálható is, szabad és tiszta választások elképzelhetetlenek titkosított névjegyzékek mellett.
„A külhoni magyar állampolgárok tekintetében viszont egyelőre nem ír elő a törvény adatközlési kötelezettséget. Ha ez nem változik, az azt jelenti, hogy nem lesz információnk arról, hányan kérték felvételüket a levélben szavazók névjegyzékére. Ebben az esetben elképzelhető, hogy a külhoni szavazatok vonatkozásában a választási eljárás során az egyetlen nyilvános mozzanat a szavazatok megszámlálása lesz. A törvény lehetővé teszi ugyan, hogy az összegyűjtött levélszavazatok megszámlálásánál ne csak a munkát végző Nemzeti Választási Iroda munkatársai legyenek jelen, hanem »a Nemzeti Választási Bizottság, (…) a médiatartalom-szolgáltató képviselője, valamint a nemzetközi megfigyelő« is, arra egyiküknek sem lehet rálátása, hogy az urnákban összegyűjtött szavazatok mögött valóban választópolgárok állnak-e. Ha a feliratkozási időszak során nem lesznek naponta frissülő, a nyilvánosság számára ellenőrizhető statisztikai adatok arról, hogy mely országokból pontosan hányan vetették fel magukat a levélben szavazók névjegyzékére, akkor okkal merül fel a névjegyzékekkel való visszaélés, végső soron a választási csalás gyanúja.
A külhoni magyar állampolgárok egy része számára kétségkívül kockázatos lehet (elsősorban a szlovákiai és az ukrajnai magyarokról van szó), ha kiderül, hogy egy másik ország állampolgárságát is felvették. Ez indokolhatja a levélben szavazók névjegyzékének anonimitását, de semmiképp sem indokolhatja az említett– személyes adatokat nem tartalmazó – statisztikai adatok nyilvánosság elől való eltitkolását. Legfeljebb arról lehet vitatkozni, hogy az adatok milyen földrajzi mélységig legyenek nyilvánosak. Az országos bontás bizonyosan nem jelent kockázatot, a települési szint már esetleg: ennek alapján ugyanis elképzelhető, hogy bizonyos kistelepülések lakói beazonosíthatókká válnak a szlovák vagy az ukrán állam számára.
Ez a szempont talán árnyalhatja a Velencei Bizottság határozott álláspontját, amely 2002-es irányadónak tekintett »Code of Good Practice in Electoral Matters« című jelentésében leszögezi, hogy »a névjegyzékeknek nyilvánosnak kell lenniük«. Ha a személyes adatok nyilvánosságának korlátozása az említett okokból talán akceptálható is, szabad és tiszta választások elképzelhetetlenek titkosított névjegyzékek mellett.”