Vak Csiha furulyája

„Először is az, hogy ma háborúzunk-e a szabadságunkért? Másodszor az, hogy van-e valami, amiért odaadnánk minden kincsünket? Harmadszor pedig, hogy ha semmink sincsen, vajon akad-e legalább egy csontnyakú furulyánk?

Az első kérdésre az a válasz, hogy igen, sajnos háborúban állunk. Nem csak mi, mindenki. Világháború van most, csak ezt a háborút nem fegyverekkel vívják egyelőre, hanem pénzzel. S e pénzzel vívott háborúnak tétje a szabadságunk és a jövőnk. A második kérdésre nem tudom a választ. Nem tudom, van-e ma valami, amiben az egész magyar társadalom egyetért, s amiért képes áldozatot hozni. Csak remélem, hogy talán van ilyen. Azt viszont tudom, hogy a társadalom egyik fele képes áldozatot hozni a szabadságért és a jövőért. S azt is hiszem, hogy a társadalom másik fele is képes erre, csak még nem tudja, még nem hiszi el, hogy ez a tét.

Felebarátaink egy jelentős része azt gondolja, mindössze az a baj, hogy nem a baloldal van hatalmon. S ha a baloldal lenne hatalmon, minden gondunk-bajunk megoldódna egy pillanat alatt. Ne haragudjunk rájuk, ne vessük meg őket ezért. Legyünk türelemmel. Mindig annak kell türelmesebbnek lennie, aki tudja és ismeri az igazságot. S mert mi tudjuk az igazságot, és tudjuk, hogy mi a tét, ezért van válaszunk a harmadik kérdésre is. A mi csontnyakú furulyánk, amit odaadhatunk a hazának, ha már semmink sincsen, a hit és a megértés.”