Az év értéke

„Néhány órával előzte meg a hír Orbán Viktor kormányfő évértékelő beszédét: Brüsszel 0,1 százalékos visszaesést jósol a magyar gazdaságnak a nemzetgazdasági tárca által előre jelzett egyszázalékos növekedés helyett. A különbség nem csupán 1,1 százalék. A különbség abban van, hogy kívülről másképpen néznek ránk, s – legalábbis az Európai Bizottság szerint – másnak is látszunk, mint ahogyan mi belülről tekintünk magunkra.

Bízhatunk-e abban, hogy a kétféle értékelés egyszer csak egybeesik? Úgy tűnik, egyelőre nemigen. De ha mi saját magunknak negatív eredményt jeleznénk előre, vajon egyáltalán képesek lettünk volna-e arra, hogy az uniós támogatások listáján a második helyen szerepeljünk? Kissé sarkítva a kérdést, végül is mi a jobb: ha a miniszterelnök is elkeserít bennünket, esetleg rátesz még két lapáttal a negatív előrejelzésekre, vagy ha van egy elképzelése a kormánynak, s kirajzolódnak törekvései? Hiszen mégiscsak óriási többséggel, és nem kevesebb várakozással választott Magyarország új politikai irányító erőt. 

Egyáltalán: fontos-e, hogy az unió ítélete megegyezzen önértékelésünkkel? Igen, fontos lenne. De van valami, ami még ennél is fontosabb: az, hogy tisztán lássuk, mi a különbség egy magyar érdekeket képviselő kormány és a magyar érdekeket rendre feladó kabinetek között. Tartsuk tehát számon a Brüsszelben rólunk alkotott képet, figyeljünk az uniós értékelésekre, mert nem feledkezhetünk meg arról, hogy tagállam vagyunk – ugyanakkor tudnunk kell, hogy az uniós horizont nem elég az önértékeléshez. Ahhoz valami több, más (is) kell. Vertikális tudás, történelemben és távlatokban gondolkodás. Ez a törekvés, ennek a többnek, másnak az igénye jellemezte leginkább a kormányfő idei évértékelőjét.”