„De visszatérve: segítsen nekem megfejteni, mi a feketei értelemben vett »nemzettudat«?
Kérdezze meg tőle!
Ön a magyar kultúrpolitika vezetője. Ha direktben nem is, de valahol mégiscsak Fekete főnöke.
Nem vagyok a főnöke. Jelzem, ha engem akar támadni azért, amit Fekete György nyilatkozik, akkor valójában olyan szerepbe próbál kényszeríteni, ami távol áll a demokratikus politikusi szerepfelfogástól. Sok mindent lehet rám mondani, fát vághatnak a hátamon, bírom, tűröm, egyedül arra szisszenek fel, ha valaki Aczélhoz vagy Révaihoz hasonlít.
Ilyet tettem volna?
Ön nem, más igen. Ha valami távol áll tőlem, az éppen az államszocialista időszak kultúrpolitikusi szerepfelfogása. A munkásságom, a megszólalásaim, a kultúrpolitikai írásaim ékesen bizonyítják ezt.
Szerintem önnek nem velem van vitája. Fekete állami abrakból felhizlalt nemzettudatos maszek köztestülete nem engedné be azt a Spirót, akinek könyvét ön épp az imént dicsérte. Feszül itt némi, még extralojalitással sem neutralizálható ellentmondás.
Sértő, hogy ilyen szavakat használ: magán, maszek.
Hát ha egyszer az.
Ezen az alapon az összes fontos művészeti szervezetet lemaszekozhatná: a Szépírók Társaságát, a Magyar Írószövetséget, a Fiatal Írók Szövetségét, a József Attila Kört, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségét, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületét, a Móricz Zsigmond Irodalmi Társaságot, a Magyar Filmművészek Szövetségét., sorolhatnám. Ezek a szervezetek is közpénzt kapnak az államtól, képviselőik részt vesznek a társadalmi egyeztetésekben. Miért nem maszekozza őket is? A Magyar Művészeti Akadémia a kormánytól független szervezet, s nem a mi kompetenciánk az, hogy merre halad.”