„Fontos letisztázni, hogy mi is a célja a felsőoktatásnak. Adott összegből a lehető legjobb minőségű, és használható képzést biztosítani az arra valóban érdemeseknek, ami a gazdaságban valóban hasznosítható, vagy pedig a különböző egyéb érdekek kiszolgálása, kezdve a baráti, ám hasznosítható tudást nem oktató munkatársak stabil megélhetésétől, folytatva azzal, hogy lassan minden közepes méretű városnak legyen felsőoktatási intézménye, és befejezve azzal, hogy segítsünk megvalósítani a diákok - tisztelendő, ám a piacon értéktelen - hóbortjait (kommédia láz)?
Ha elfogadjuk az elsőt, tehát, hogy az oktatás feladata a versenyképes, jövedelemre váltható tudás megszerzésének segítése, máris jön a következő probléma: ki tudja megmondani, hogy mi is ez a tudás pontosan, továbbá, hogy ki képes azt nyújtani, és kiknek? Megtudja mondani az a politikus, aki talán soha nem dolgozott a Parlamenten kívül, nem vezetett semmilyen gazdasági szervezetet, továbbá, ahogy már említve volt, magánmotivációk által vezérelt? Lehet csinálni mindenféle konzultációkat kamarákkal, meg kreált bizottságokkal, de pontos képet sosem kapunk ebből.”