Rémálom a sógoroknál

„Rendeződhetnek végre a földkárpótlással szétzilált, itt-ott már anarchikussá váló hazai birtokviszonyok. Egyértelmű és egyszerű lesz a helyzet, mint a matematikában a kétszer kettő. Az kaphatja meg a földet, aki valóban termel rajta, ráadásul nem a földgolyó, vagy az ország másik végén, hanem az adott környéken lakik. S e szempontból lehet nálunk letelepedett, itt adózó külföldi is. A lényeg az, hogy nemzeti kincsünk az itt élő, gazdálkodni vágyó polgárok boldogulását szolgálja. Hasznait mi szedhessük, jövedelméből mi részesedhessünk, és ne váljon a globális tőke prédájává, mint például a legtöbb élelmiszer-ipari üzemünk.

S hogy csakugyan így legyen, és így is maradjon, ahhoz szükséges a többkörös védelem. A helyi termelőkből álló földbizottságok vétójoga, vagy a legfontosabb szabályok kétharmados alkotmányba vésése, amire a gazdakörök javaslatai nyomán készül a kormány. Most minden szóba jöhető jogi fegyverre szükség van, mert – s efelől ne legyen kétsége senkinek sem – a magyar földtörvénycsomag lesz a következő, amelyik ha megszületik, átfogó támadást kap az unió felől. Borítékolható a brüsszeli vizsgálat, és szinte bizonyosra vehető, hogy eljárást indít ellenünk az Európai Bíróság is. De legalább világosan látjuk majd, hogy a földpiacon kik az ellenfeleink.”