„A magyar értelmiség reakcióját sem értem, hiszen tanult embereknek tisztában kéne lenni bizonyos történelmi fogalmakkal, mint pl. a nácizmus. A jobbikos politikus, illetve pártja nácinak való megbélyegzése azért nem helytállo, mert a nácizmus csak és kizárolag német ideológia, és csak az adott történelmi korszakban alkalmazandó. Ráadásul a palesztinbarát és szlávokkal is cimboráló Jobbikot Adolf Hitler nem nézte volna jó szemmel a nácizmus alapjául szolgáló fajelmélet tanai miatt, hiszen eszerint azok - miként a magyar is egyébként - alsóbbrendű népek. A fogalmi összezavarodottság sem segíti a helyzet rendezését, hiszen csak röpködnek a nem helytálló címkék és jelzők.
Az érzelmekkel túlfűtött ügy teljességgel elveszi a figyelmet az ország valós gondjairól, illetve a nemrégiben elfogadott törvényekröl, mint amilyen a választási eljárásról szóló törvény is. A zsidósággal kapcsolatban addig kerekednek ekkora nagy botrányok, ameddig mind ők, mind a zsidóellenesnek titulált körök »felkapják a vizet« a másik kijelentesein. Okos enged, szamár szenved - szokták volt mondani a székelyföldi rokonságban, de úgy tűnik, hogy a két csoport folyamatosan hergeli egymást - jórészt nem tudatosan. Persze tudom, hogy könnyen beszél az ember, ha egyik fent említett csoportnak sem tagja. Azonban, ha ez sokáig így megy tovább, akkor bele sem merek gondolni, hogy ca. 30 év múlva, amikor a holokauszt 100. évfordulójára fogunk emlékezni, mik fognak történni a magyar közéletben.”