„Aki ma az ital-cigi-gépezés háromszögének rabja, annak a félkarú rablók teljes eltűnése sem oldja meg azt a problémáját, ami a gép elé állította. Jó lenne hinni, hogy a gépekbe dobott pénzeket eztán értelmes célra költik, csakhogy az ok a betiltástól még megmarad: a felejtésvágy, a kilátástalanság nem múlik el. A csörgő érmékből holnapra nem lesz automatikusan tízórai a gyereknek.
Nem ejtünk könnyeket, ha nem működnek Magyarországon nyerőautomaták, de az ebből fakadó veszteségeket (adó, munkahely) érdemes minimalizálni.
Különösen akkor, ha a megszüntetésüktől remélt hasznot egyelőre csak a remény táplálja, nem egy olyan kormányzati elképzelés, amely a társadalmi és pénzügyi hatásokat ugyanolyan gyorsan képes kezelni, mint amilyen gyorsan határoz a gépmentesítésről.
Ha pedig valóban azért kell ilyen villámgyorsan szavazni a képviselőknek a betiltásról, hogy ne legyen idő megdolgozni a döntéshozókat, akkor az nagyon sötét képet fest a magyar közállapotokról.”