Két számmal leírható a teljes EU-s gazdaság: egyik tragikusabb, mint a másik
Elszomorító gazdasági elemzést közölt a Telegraph.
Néhány millió német adófizetőt leszámítva mindenki módfelett örvendezett, mert a karlsruhei alkotmánybíróság mégsem kaszálta el az európai mentőalap, politikailag korrekt nevén az Európai Stabilitási Mechanizmus tervezetét.
„Németország nélkül nem is lenne az egész stabilitási mechanizmusból semmi, mert az alap több mint egynegyedét a szorgos németek adják össze. A jó hír folyományaként ezentúl már két mentőalap is mentheti a bajba jutott euróországokat, amelyek viszont – ki tudni, miért – mégsem bíznak annyira a 2010-től folyamatosan alapuló-alakuló alapokban, és inkább az azonnal fizető Európai Központi Banktól (EKB) várnak államkötvény-vásárlást. Amit az EKB meg is tesz, mert Super Mario, azaz Mario Draghi bankvezér a múlt héten beadta a derekát, és folytatódik a bankóprés. Ki ezt, ki azt nyomtat, előbb-utóbb majd csak lesz valami az amerikai, a brit, a japán és az európai adóssághegyekkel. Valószínűleg elhordja őket majd az infláció, ha a pénznyomdák megbízhatóan működnek.
Ez is egyfajta stabilitási mechanizmus, ha úgy vesszük.
Tegnap azonban történt két másik ideillő esemény is. Adjuk meg a tiszteletet José Manuel Barroso bizottsági elnöknek, aki a válság hatodik évébe lépve most éppen azzal rukkolt elő, hogy Európa »a nemzetállamok szövetségévé« alakul, vagy legalábbis ez lenne a cél, és ez nagyon jó lesz mindnyájunknak. És ebben a szép új föderációban biztos elképzelhetetlen lesz, hogy első és másodosztályon utazzanak az uniós polgárok: az egyik jó magas felárért a turistaosztályon, a másik pedig VIP-szolgáltatással és akciós kedvezménnyel.”