Kirakatban a kirakat

„Magyarországon mindegyik párt titkolni szokta, hogy kik adnak tanácsot neki, sőt gyakran még azt is, hogy egyáltalán ad bárki is. Nálunk valószínűleg milliók hiszik, hogy Orbán Viktor nyakkendőjének a színe az ő személyes ízlését tükrözi. Rengetegen azt képzelik, hogy nem öltözködési tanácsadók határozzák meg precízen még azt is, hogy igenis hordja talpaltatva a régi cipőjét, mert akkor marad ő az a »srác a szomszédból«, akire büszkék lehetünk, aki sokra vitte. És kedveljük még sokáig, mert közülünk való. Hiszen úgy beszél, mint mi. Neki ez az imázsa. (...)

Ne legyenek illúzióink. Az amerikaiaknak talán már nincsenek is, az érdeklődő, kíváncsi amerikaiaknak semmiképp. Akkor meg mi értelme lenne továbbra is titkolózni? Sőt! A nevek, a profi stáblista kiszivárogtatása kifejezetten növelheti a jelölt hitelességét. Hogy neki a Broadway-musicalek leghíresebb alkotói dolgoznak. Mitt Romney színpadképének a megalkotásánál például az volt a fő cél, hogy otthon, a tévéképernyő elől figyelve, ne elérhetetlen hatalmasságnak tűnjön, hanem dollártízmilliós magánvagyona dacára is megközelíthetőnek.”