A rendszer marad!?

„Az a látszat, hogy Paczolay elnök »igen« szavazatával valóban szembefordult a megosztott testület a kétharmados hatalommal, hiszen visszamenőleges hatállyal semmisítette meg a szabályozást. Csakhogy a bírák kényszernyugdíjazásáról szóló kormányzati döntést olyan késve bírálta felül az Alkotmánybíróság, hogy a törvénytelen eljárást normálisan helyrehozni gyakorlatilag lehetetlen: hiába a megsemmisített szabályozás vagy a későbbi törvénymódosítások, az elküldött bírák nagy része aligha kapja vissza állását, helyüket – nagy sietve! – már betöltötték.

Mindezekből következően – legyen ez bármilyen különös, jogállamban pedig elképzelhetetlen – az Alkotmánybíróságnak is része van abban, hogy realizálni lehet egy alkotmánysértő kormányzati elképzelést. Ha úgy tetszik: mostani bátor (?) döntésével az Alkotmánybíróság kimondta saját (akaratlan?) cinkosságát. Ráadásul az is lehetséges, hogy a miniszterelnök villámgyors ütése csak bájos előkészület volt a közszférában dolgozó idősebbek tömeges nyugdíjazására. És igen, lehetséges, hogy a kormány ezzel megtakaríthat húszmilliárd forintot, de nem spórolhatja meg azt az ellenszenvet, amelyet egy teljes nemzedék érez majd iránta, meg éreznek majd azok is, akik tapasztalni fogják, hogy e nemzedék gyors és értelmetlen kivonásával az egészségügy és az oktatás szép lassan, a szemünk előtt összecsuklik.

Hogy Balsai és társai mit tesznek egy ilyen helyzetben, érdektelen: azt teszik, amit mondanak nekik. A többiek előtt valószínűleg három út áll. 1. A most igennel szavazó hetek is hétrét görnyednek, hogy Orbán elégedett legyen velük. 2. Nyíltan szembefordulnak. 3. Lemondanak.”