A nemzet egészsége

„A fejlett világban az egészség csak 20 százalékban függ az egészségügytől, másik 20 százalékban a genetikai adottságoktól, miközben az, hogy milyen állapotban és meddig élünk, 60 százalékban attól függ, milyen tudást szereztünk, van-e munkánk, rendelkezünk-e saját otthonnal, van-e családunk és gyermekünk, tartozunk-e közösségekhez. A fejlődő világban ehhez jön még az ivóvíz, éhezés, távolság, de a társadalmi körülmények ott is erősebben meghatározzák az egészséget, mint az egészségügy. A társadalmi egyenlőtlenségek döntően befolyásolják a nemzet egészségi szintjét, mert nagy különbségek mellett sok a szegény ember, nagy társadalmi távolságot érezve sok a lelki beteg, ami fizikai betegséghez vezet. A tartós betegség munkaképtelenséghez és a közösségi kötelékek elvesztéséhez vezet, s a kör bezárul. A fejlett európai jóléti államok mindezt magas adókkal és nagy szociális újraelosztással kezelték. A válságig sikerrel, ám 2008 után ez már nem lehetséges: a jóléti államok eladósodtak, magas deficittel és magas jövedelmi adókkal sebezhetők, a pénzpiacok állandó támadása alatt állnak. Az angolszász államok - az Egyesült Államok és Nagy-Britannia - alacsony jövedelmi adókra, szűk újraelosztásra és erős üzleti lobbizásra épülő neoliberális modellje sem járható, mert ez is magas államadóssághoz vezetett: ez is zsákutca.

A szépen fejlődő magyar modellt ajánlanám. Ez munkára és nem újraelosztásra épít. Erős államra és nem fogoly államra épül. Csökkenti a munkát terhelő adókat, de növeli a forgalmi adókat, ezért tartósan csökken a deficit és az államadósság.

Ez egy válság utáni és válságálló modell.”