A melegfelvonulás elé

„A tendencia egyértelmű: nem túl nagy sebességgel ugyan, megtorpanásokkal tarkítva, de a társadalom nagy többsége lépésről lépésre közelebb jut a meleg emberek megismeréséhez és elfogadásához. Igenis eredmény az, hogy az »utálom a buzikat« felfogás a szélsőjobb marginalitásába szorult. Az »otthon csináljanak amit akarnak« állapota már a passzív tudomásulvétel jele, amit a melegekkel való élő, mindennapi találkozások előbb-utóbb aktív elfogadássá fognak formálni. Éppen ezért fontos a pride, ezért fontosak a mikroközösségekben a coming outok, ezért fontos az, hogy minél több polgártársunk szembesüljön azzal, hogy az együtt élő meleg párok is normális emberek. Mert ez fogja végképp áttörni az előítélet és a kirekesztés falát. Mindehhez képest a házasság alaptörvénybeli definíciója, a melegek kizárása a család fogalmából vagy a rendőrség betiltó határozata múló epizód lesz csupán. Nincs az az alkotmány, ami gátat tudna szabni a társadalom többségi értékei változásának.

De figyelemmel kell lenni a társadalmi alkalmazkodás sebességére az LMBT jogok kiterjesztésének jövőbeli lépéseinél is. Bár a végcél kétségkívül a teljes jogegyenlőség biztosítása, vagyis a házasság intézményének megnyitása az azonos nemű párok számára is, ezt a változtatást csak akkor lehet majd meglépni, ha a mögött (a spanyol, portugál, dán vagy finn példa szerint) már többségi társadalmi támogatottság van, mert különben a jogkiterjesztés csak időleges lesz és gyenge lábakon fog állni. Addig is azonban folytatni kell a kis lépések politikáját, ezen belül is a tartósan fennálló bejegyzett élettársi kapcsolatban élők számára meg kell nyitni az egyikük biológiai gyermekének a másik általi örökbefogadásának lehetőségét, illetve el kell törölni a bejegyzett élettársak vonatkozásában a mesterséges megtermékenyítést kizáró törvényi szabályokat.”