Áder János (lehetetlen) küldetése

Orbán vazallusa. Marionettbábu. Fidesz-lojalista. Áder János jelölésének és megválasztásának fogadtatása a nemzetközi sajtóban jól mutatja, milyen nehéz helyzetből indul a hivatalát tegnap megkezdő fideszes politikus elnöki pályafutása. 

Áder számos dologban különbözik elődeitől. Először is: sokkal fiatalabb. Göncz Árpád 68, Mádl Ferenc 69, Sólyom László 63, Schmitt Pál 68 éves korában lépett hivatalba. Áder 53 éves. Míg elődeinél egyértelmű volt, hogy az elnöki megbízatás addigi (politikai) pályájuk betetőzése, lezárása, addig Áder még öt év múlva is messze lesz a nyugdíjkorhatártól. Mivel korábban fel sem merült a kérdés, így nincsenek kapaszkodóink: van-e az elnöki megbízatás után visszaút a napi politikába?

Göncz példája azt mutatja ugyan, hogy lehet valaki sikeres, szép emlékű elnök pártos előzmények után is, de azt is látni kell, hogy Áder sokkal hosszabb időt töltött el fideszes politikusként, mint Göncz SZDSZ-esként. Ráadásul olyan helyzetben került a Sándor-palotába, amikor a Fidesz Európában valóban párját ritkító módon szinte minden jelentős közhatalmi pozícióban saját emberét tudhatja, ami az ő kinevezésének indíttatását illetően is érthető kételyeket ébreszt.

A sors iróniája, hogy mindezek ellenére Áderben megvan a lehetőség, hogy a mértéket tartani nem nagyon tudó (és nem is akaró) kétharmad lelkiismerete, önkontrollja legyen, hogy megálljt parancsoljon, amikor a példátlan felhatalmazástól megrészegült párttársai éppen rossz irányba rángatják az ország gyeplőjét. Mert megtehetik.

Áder ugyanis mindig önálló szereplő volt a Fideszben, teljes tévedés Orbán-vazallusként elkönyvelni. Ezt mi sem mutatja jobban, mint Horváth Zsolt klasszikussá vált, Schmidt Mária ante portas? című (és A nagytőke egyes köreivel szövetkeznek Orbán Viktor politikai ellenfelei alcímű) publicisztikája 2007-ből, melyben a neves szerző Ádert nevezi meg a szerveződő új jobboldali párt vezetőjeként: „A beindult szervezés ellenére az új párt elnökének kilétét még homály fedi. A bennfentesek a korábbi frakcióvezetőt, Áder Jánost nevezték meg, aki még általuk sem ismert feltételekhez köti esetleges szerepvállalását.”

A megválasztásakor, illetve a beiktatásakor mondott beszédéből hiányzott a jól ismert fideszes elbizakodottság, és a Schmitt-stáb gyors felmentéséből is sejthető, hogy nem közvetlen elődje útját akarja járni. Ezek azonban egyelőre nem többek biztató előjeleknél. Hogy valójában milyen köztársasági elnök lesz a csornai politikusból, az majd az éles helyzetekben, a konfliktusok során fog eldőlni. Várható, hogy nem egy esetben lesz rajta komoly ellenzéki, esetleg nemzetközi nyomás, és ahhoz sem kell különösebb jóstehetség, hogy a baráti tűzből is kijut majd az elnöknek, ha úgy van.