„Az az igazság, hogy Lázár és Navracsics most éppen ezt a szerepet kapta. Az emberarcú orbánizmus az új leckéjük, amit fel kell mondaniuk. Eddig az volt a dolguk, hogy mindenkit lehyülézzenek és hazaárulózzanak. Most meg az, hogy játsszák el a korrekcióra képes kormánypárti szerepét. Ha holnap Orbán azt mondja, hogy megint ütni kell, akkor ütni fognak. Mindannyian szemek a diktatúra láncában.
Még mielőtt bárki komolyan venné bármelyik fideszes politikus aggodalmát, hogy néhány dologban hibáztak, jusson eszébe, hogy lehetne éppen változtatni: el kell törölni az alaptörvényt, helyre kell állítani a demokratikus intézményeket, a sajtószabadságot, ki kell rúgni a pártkatonákat Szalaitól Polton és Balsain át Domokosig, vissza kell vonni a felsőoktatási keretszámokat és a brutális tandíjat, a Fideszhez húzó választójogi törvényt, abba kell hagyni az öregek és a rokkantak vegzálását. Utána lehet beszélgetni.
Ha ez nem történik meg, akkor nincs alku. Az IMF és az EU évi többszázmilliárdos megszorításra kényszeríti Orbánékat, és a kivéreztetett emberektől már nehéz lesz újabb áldozatot kérni. Orbán, bár ennek ellenkezőjét állítja, valójában a középosztály ellensége. A középosztálynak (1998-as fideszes szóhasználattal: a polgároknak) volt ugyanis magánnyugdíj-megtakarítása, nekik kéne megélni két gyerekkel két fizetésből. A középosztály küldi egyetemre a gyerekeit, ahova most szinte lehetetlen lesz bejutni, ők mennének minden évben nyaralni, de ez is egyre kevesebbnek adatik meg. Orbánék miatt a középosztály nem erősödik, hanem lecsúszik...”