Még egy remek hely a harmadik világháború kirobbantására – igencsak forrósodik a helyzet az Északi-sarkon
Nukleáris elrettentés, flották és bombázók – ez az a hely, ahol a Nyugat igazán tarthat Oroszországtól, mutatjuk, miért!
Ausztráliában, ahol élek, nagyon sokan bírálták nagyapámat. Ő volt ugyanis az a miniszterelnök, aki behívta a szovjet csapatokat az 1956-os forradalom idején. Interjú.
„Új filmjében is szerepel nagyapja, Hegedüs András egykori miniszterelnök, ezért nem mehetünk el szó nélkül mellette. Skrabski Fruzsina és Novák Tamás tavaly sikert aratott Biszku-filmje esetében egyértelmű a történelmi oknyomozó szándék, ön milyen reményben látott hozzá nagyapjáról szóló filmjéhez annak idején?
1997-ben vágtam bele a Nagyapák és Forradalmak készítésébe. Ez volt az egyetemi diplomamunkám. Az izgatott engem, hogy Ausztráliában, ahol élek, nagyon sokan bírálták nagyapámat. Ő volt ugyanis az a miniszterelnök, aki behívta a szovjet csapatokat az 1956-os forradalom idején. Érdekes, hogy Ausztráliában hevesebb érzéseket váltott ki a neve, mint Magyarországon. Ebben talán szerepe volt annak is, hogy nagyapám 56 után kivonult a politikából, még az országgyűlési képviselői mandátumától is megfosztották, s később ellenzéki lett.
Miközben a magyar néző megérti, milyen nehéz túllépni a filmkészítőnek saját személyes érintettségén, kissé csalódva áll fel a Nagyapák és Forradalmak végén: elmarad ugyanis a beismerés. Nagyapja az ön 56-ot feszegető kérdései elől rendre kihátrál. Nem érzett csalódást emiatt?
Persze hogy éreztem. Ráadásul ő szerintem tényleg nem tekintette bűnnek, amit korábban képviselt. Igenis csalódtam, amikor egy két fontosabb kérdésemre lényegében nem válaszolt. Rossz érzés volt, de a végére meg kellett értenem, hogy ő 76 évesen már elfogadta a múltját, és ezen nemigen fog változtatni a kedvemért. 56 után ő szembenézett a múltjával, kizárták a pártból, 1968-ban fellépett a prágai tavasz leverése ellen - ezekkel próbált meg kompenzálni.
Hegedüs András a mostani, Az én Amerikám című filmjében is feltűnik, holott a moziból inkább az derül ki: az amerikai álom inkább az ön édesapjához kötődik.
Édesapám 1982-ben ment ki először Amerikába, majd 1988-ban utazott a tengerentúlra. Az én gyermekkori elképzeléseim az amerikai álommal kapcsolatban így alighanem összefüggenek ezzel a ténnyel. Biztos vagyok benne, hogy Amerika-imádatomnak, ennek a furcsa vágynak ő az egyik kiváltó oka. Az én amerikai álmom abból táplálkozott, amit a filmeken láttam: Amerika majd megmenti a világot, vele együtt engem is, hogy felnőttként én tudjam megmenteni a világot. Ilyen egyszerű volt ez akkoriban bennem. Később - amikor elkezdtem forgatni a filmet - már máshogy határoztam meg az amerikai álom lényegét: ha az ember elmegy Amerikába, az egyéni boldogulása csak rajta múlik. Akárhonnan jössz, akármilyen szegény vagy, ott megvan a lehetőséged arra, hogy elérd, amit akarsz.”